Az idő fogytán, a skótoknak csütörtökön dönteniük kell
Nagy meglepetést okozhatnak a világon – így Magyarországon is – a múlt heti közvélemény-kutatási adatok a skót „függetlenségi” népszavazással kapcsolatban. Az eredmények alapján a függetlenedni „kívánók” majdnem ledolgozták a másfél hónappal ezelőtti 22 százalékpontos hátrányukat. Az egy héttel ezelőtti eredmények után, az utolsó felmérés adatai a „maradni” kívánók győzelmét prognosztizálja, de az elszakadni akaró erők is bizakodhatnak.
Mivel magyarázható az egyik oldal előretörése, míg a másik oldal elbizonytalanodása? – tehetjük fel a kérdést jogosan. Kezdjük ott a vizsgálódásunkat, hogy megértsük, milyen politikai erők állnak szemben egymással, és melyek azok az ügyek/témák, amelyekre építették kampányukat. Kik képviselték ezeket a politikai erőket, és hol csaptak össze a politikai mezőben? Ha ezeket már tudjuk, rátérhetünk arra, hogy miért lett ennyire kiegyenlített a verseny a kampány végére. Az elemzés átláthatósága kedvéért önkényesen elneveztem a két blokkot. Azokat a politikai erőket, akik továbbra is az Egyesült Királyság részének szeretnék látni Skóciát unionistáknak, a függetlenségi pártiakat pedig szuverenistáknak hívom.
Először analizáljuk azokat a politikai szereplőket, akik amellett érvelnek, hogy Skócia továbbra is az Egyesült Királyságban maradjon. Azok a politikai szereplők, akik a függetlenség ellen, a maradás mellett kampányolnak, sokszínű politikai közösséget alkotnak. A Skót Munkáspárt például állításuk szerint főként a britek iránti szolidaritás miatt ellenzik az elszakadást. A liberális demokraták a föderalizmusban látják Skócia jövőjét, ezért utasítják el a függetlenség gondolatát. Az unionista – konzervatív pártok pedig amellett érvelnek, hogy Skócia csakis akkor tarthatja meg nemzetközi politikai befolyását, ha továbbra is az Egyesült Királyság része marad.
Better Together
A Better Togethert 2012. június 25-én alapították az edinburghi Napier Egyetemen azzal a céllal, hogy összefogja azokat a pártokat és mozgalmakat, amelyek továbbra is az Egyesült Királyságban szeretnék tartani Skóciát. Bár Edinburghban alakult, székhelye Glasgowban van. Innen irányítja az egységes kampányt az a Blair McDougall, aki korábban Barack Obama online kampánystábjának is a tagja volt, de előtte a Skót Munkáspárt aktivistájaként is dolgozott. A már korábban említtet pártok mellet mozgalmak, és civil szervezetek is részesei ennek a szövetségnek, mint például a Devo Plus jobbközép politikai agytröszt, vagy Conservative Friends of the Union.
A szövetség honlapja szerint:
„Szenvedélyesen hiszünk abban, hogy a legjobb választás jövőnk szempontjából az, hogy megmaradunk erős és büszke nemzetnek, mialatt részesülünk azokból az előnyökből, biztonságból és lehetőségekből, amit az ad, hogy az Egyesült Királyság részesei vagyunk”.
A BT főképp a „jólét” és a nemzetközi politikai befolyás köré építette üzeneteit. Állításuk szerint egyrészt azért is „butaság” lenne elhagyni Nagy-Britanniát, mert Skócia nagyon sokat profitál a két ország társadalmi – politikai szimbiózisából. Másrészt állítják, hogy a font sterling, az erős belső fogyasztás, és a brit cégek jelenléte miatt élnek olyan jól skót „honfitársaik, ahogy. A gazdasági prosperitás korának viszont vége szakadhat Skócia önállósodásával. Miért? Azért, mert London és a skót unionisták szerint, a csaknem 5 milliós független Skócia sérülékeny és kicsi, nyitott gazdasággá zsugorodna össze, kiszolgáltatva a nemzetközi befektetők szeszélyes döntéseinek. Ezért tartják „halálos öngyilkosságnak” a függetlenedést.
Csak velünk vagytok erősek
Kampányuk során arra is apelláltak, hogy a függetlenedés nemcsak a mikrogazdasági okok miatt meggondolatlanság, de maga után vonná az Európai Unióból való azonnali kilépést is. Emiatt az EU-s források megszűnése szintén súlyosan érintené a skót pénzügyi szektort, de a kilépés a migrációs folyamatokra is negatívan hatna. Úgy vélik, a függetlenség következményei közé tartozna az is, hogy Skócia eltűnne a „nagy sakktábláról”, a globális politikai életben is megszűnne a befolyása. Nem csak az Európai Unióval, de a NATO-val, és a WTO-val is újra kellene kezdeni a tárgyalásokat, és a G8-ból is kiesnének, ami nagyban csökkentené az esetleges skót állam jelentőségét – vélik ezen az oldalon.
Ezeknek az üzeneteknek az adagolásában és szuggerálásában, kezdetben fontos szerep jutott David Cameronnak. A 2012-es Edinburghi beszéde után, amelyben azt állította, hogy a skótok felének van angol gyökere is, nem aratott nagy sikert, még a skót unionisták körében sem. Így az ő személye háttérbe szorult, sebezhetővé vált, amit később Alex Salmond sikeresen kihasznált – erről azonban egy kicsit később. Cameron eladhatatlanná vált, helyette viszont találtak egy korábbi kormányfőt, Gordon Brown személyében.
A skót származású Brown 2007-2010 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt, így a Better Together szemében ő lett az unió melletti legjobb „kampányarc” megtestesítője. Na ugye, hol itt az „elnyomás”? – vághattak vissza ellenfeleiknek. Vele a BT egy olyan stratégiára váltott, ahol már megjelentek a Londont és David Cameront kritizáló üzenetek is. Brown többször utalt arra, hogy London is hibás abban, hogy a kampány már –már szinte „háborús ellenségeskedéssé válik, ami viszont szerinte nem az unionisták érdekeit szolgálta. Számos alkalommal szólította fel Cameront, hogy vegyen részt egy televíziós vitában Alex Salmonddal, ne futamodjon meg, mert ez a szuverenisták malmára hajthatja a szavazatokat.
Gordon Brown éppen a NEM-ek fontosságáról beszel
Ezeket a mondatokat Brown 2014 júniusában mondta, ekkor már David Cameron kétszer is visszautasította Alex Salmond televíziós vitára való invitálását, és ezzel lehet, hogy az unionisták – és saját politikai karrierjében is nagy hibát követett el.
A szuverenisták kampányüzenetei
Az előbb röviden összefoglaltuk, hogy milyen kognitív és emocionális érvekkel szerették volna megnyerni a skót polgárok támogatását az unionisták. Most nézzük át, hogy Alex Salmondék milyen témákra helyezték a hangsúlyt, miképpen érveltek a függetlenség mellett, és mi lett az annyira vágyott televíziós vitájával. Előbb azonban ismertessük, hogy milyen politikai erők tartoznak ebbe a közösségbe. Az unionistákhoz hasonlóan a skót függetlenségiek is plurális politikai közösséget alkotnak. A politikai pártok közül kiemelkedik a Skót Nemzeti Párt, de említésre méltó, hogy a Skót Zöld Párt is függetlenség párti; mozgalmi szinten pedig megemlíthetjük a Nők a Függetlenségért nevű feminista mozgalmat is. Azért, hogy a London támogatását is élvező unionistákkal egyenrangú erővé váljanak, egyesítették erőiket a függetlenségért küzdő Yes Scotland kampányban.
A függetlenségi YES kampány egyik fő üzenete az, hogy Skóciának nem felel meg a jelenlegi brit politikai rendszer. A szuverenisták szerint Skócia függetlenné válása után, azonnal hozzá kell látni kiépíteni saját demokratikus politikai intézményeiket és politikai rendszerüket. Leginkább azt sérelmezik, hogy szerintük a skótok nincsenek eléggé képviselve a Westminsterben. A szokásjogon alapuló íratlan alkotmányt elfogadhatatlannak tartják, és a Lordok Házával sincsenek megelégedve. Miért? Salmondék szerint a Lordok Háza nem demokratikus, mert nem közvetlenül a polgárok választják meg. Ezért a függetlenség megszerzése után megszüntetnék a felsőházat, vagy esetleg egy demokratikusan megválasztott második kamarát hoznának létre. Ez egyébként kissé ellentmondásos, mert a mostani skót parlament (Holyrood) egykamarás, tehát semmit sem kellene megszüntetni. Természetesen nem csak erre alapozzák a Londontól való elszakadás szükségességét.
Nicola Sturgeon és Alex Salmond éppen IGENRE buzdít
Azt tervezik, hogy a már sokat emlegetett Északi-tenger közelében lévő hatalmas olaj és gázbevételekből fedeznék a fiatal állam költségvetésének jelentős részét. Ebben van is ráció, hiszen ha Edinburgh felügyelete alá tartoznának ezek a területek, a függetlenség kikiáltása után, a világ hatodik leggazdagabb országává válhatna. A skót kormány azt is nagyon jól tudja, hogy ehhez bizony fejlett technológia kell. A skót kabinet tervei szerint amerikai cégekkel kooperálva képzelik el a kitermelést megkezdését. A fiskális témák napirenden tartása mellet az szuverenisták nagy hangsúlyt fektettek a szociális kérdésekre is. A Skócia Jövője című 368 oldalas tanulmányukban részletesen kifejtik, ha saját belügyminisztériumuk lenne, radikálisan átalakítanák a jelenlegi migrációs politikát. Nem szigorítanák, ahogy előre gondolnánk, éppen ellenkezőleg. Állításuk szerint ugyanis London „direkt” elszívja előlük a „jó munkaerőt”, így munkavállalók és a letelepedők szellemi és gazdasági hasznából elsősorban csak Anglia profitál, ami gyorsan megváltozna, ha ők győzedelmeskednének szeptember 18-án. Salmondék ugyanis azt tervezik, hogy a jelenleginél sokkal inkább megkönnyítenék a letelepedési és munkavállalási feltételeket, hogy az új állam képes legyen felvenni a versenyt a globális „agyelszívásban”.
Ezek az ügyek/témák voltak a két oldal leginkább hangoztatott érvei, de persze számos más kérdés is napirenden volt. Ezeknek az értékelésére az elemzés korlátozottsága miatt nincs idő, de természetesen érdemes lenne részletesebben is megvizsgálni mindegyiket egyenként. Térjünk most vissza a kampány további menetéhez. Mint említettem, Alex Salmond 2014. februárjában másodjára is televíziós vitára hívta ki David Cameront, akivel 2013-ban korábban már szerette volna megmérettetni magát, ám akkor kérése visszautasításra talált. Salmond, aki tudta Cameronról, hogy ismét elutasítja, ellenfeléről gúnyosan megjegyezte, „hát mit fognak a népek mondani Skóciában; csak nem azt, hogy megijedt”. És valóban, politikai logikával nézve felfoghatatlan, hogy miért nem állt ki az „angol nagyágyú” a „skót dudás” elé. De a televíziós vita nem maradhatott el, pontosabban a televíziós viták nem maradhattak el. Az két oldal első megmérettetése 2014. augusztus 5-én került sor. Salmond vitapartnere a brit munkáspárti Alistair Darling volt. A több mint kétórás interaktív vitában, ahol a nézők is kérdezhettek a politikusoktól, a 4 milliós Skócia, 1,4 millió polgára követte élőben az eseményeket. Szó esett az említett társadalmi és gazdasági ügyekről, de Skócia jövőbeli politikai berendezkedésről is. Bár Alex Salmond régóta várta, hogy bebizonyíthassa igazát, a TV nézők szerint jócskán alulmaradt Darlinggal szemben. A legnagyobb brit lapok közül a The Herald, a The Times, és Scottish Daily Mail szerint is a vitát Darling nyerte. Sőt a Scotsman and The Scottish Sun szerint is a vita inkább kiegyenlített volt. Hogy tovább tetőzzük a sort, még az Edinburgh News olvasóinak a véleménye is az volt, hogy Darling nyerte a vitát 38.1%-al, míg Salmond egy kicsivel lemaradva 37.1%-ot szavazatot kapott. Mindezek után, az unionistáknak és a közvéleménynek nyilvánvaló volt, hogy a meccsnek már vége. Tudhatták volna, hogy a politika nem az a műfaj, a java még csak ezután következett.
A visszavágó
Az olyan régi demokratikus politikai kultúrával rendelkező országban, mint Nagy –Britannia nem elégednek meg egy vitával. A Salmond – Darling vita második felvonását augusztus 25-én tartották. A második függetlenségi vitában Salmond tanult a hibáiból, meggyőzőbb lett, és érvelései is jobban hatottak a nézőkre. A The Guardian által készített közvélemény kutatások alapján a megkérdezettek 71%-a Salmondot látta győztesnek, míg csupán 29%-a érezte a brit munkáspártit a vita nyertesének. Ez lehetett az a pont, ahol a Yes kampány új erőre kapott, és ettől kezdve a verseny valóban kiéleződött a szavazatokért.
Alex Salmond és Alistair Darling
A harmadik menet
A harmadik, főleg pénzügyi, gazdasági és szociális kérdésekről szóló televíziós vitában a Better Togethert Douglas Alexander, míg a kormányt a miniszterelnök – helyettes Nicola Sturgeon képviselte. A harmadik ütközet sokkal inkább a racionális érvekről, mintsem az érzelmi nyomásgyakorlásról szólt. Ismét szóba került az ország jövőbeli finanszírozása, a szociális változások, a skót parlament jogköre, de a nukleáris energia szerepére is kitértek. A sajtó kiegyenlítettnek látta az „összecsapást”, így Sturgeon „jó szereplése” is hozzájárulhatott ahhoz, hogy végén legyen miért izgulnunk a most csütörtöki„függetlenségi népszavazással” kapcsolatban.
A legújabb 1000 főt megkérdező közvélemény - kutatás alapján 51 százalékkal vezetnek a maradni kívánók, de a függetlenségiek 49 százalékos támogatottsága is jelzi, hogy szeptember 18-án bármi megtörténhet. Egy biztos, három nap múlva a skótok döntenek, és az elemzés tovább folytatódik.
Forrás:
http://www.scotsman.com/news/politics/top-stories/scottish-independence-no-lead-in-survation-poll-1-3537639
http://www.bbc.com/news/uk-scotland-26085308
Jamie Maxwell and David Torrance: A Guide for Voters
http://www.scotland.gov.uk/Resource/0043/00439021.pdf
http://www.bbc.com/news/uk-28670019
http://www.bbc.com/news/uk-scotland-28649354
http://www.dailymail.co.uk/news/article-2652804/Brown-attack-Scottish-vote-Salmond-embarrassing-flag-stunt-UK-government-patronising.html
