„Pofon egyszerű leszokni a dohányzásról, én már százszor letettem” írta ironikusan Mark Twain.

Azok, akik már próbáltak leszokni a dohányzásról, vagy egyszerűen csak látták, hogy hozzátartozóik milyen nehezen szoktak le káros szenvedélyükről tudják, hogy a dohányzás teljes befejezése legfőképp pszichésen teszi próbára az embert. Még akkor is, ha erős akarat és hit társul az elhatározás mellé. A dohányzás mára az emberiség globális egészségügyi problémájává vált. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint 15 év múlva, minden 10. halálozás valamilyen dohányzáshoz köthető okokra lesz visszavezethető, 2030-ra a halálozások száma már 8,3 millió lesz. Persze minden nagykorú polgárnak joga van ahhoz, hogy dohányozzon, ha ezzel a nemdohányzók jogait nem korlátozza.[1]

            Az Európai Uniónak ez a probléma nagy kihívást jelent. Az Egészségügyi Világszervezet 2004-es felmérése szerint az Unióban a megelőzhető betegségek első számú okozója a dohányzás, és a krónikus megbetegedések okozta halálesetek 87 százalékáért is a dohányzás a felelős.[2]

            A dohányzás okozta betegségek elleni védekezés az Európai Unió teljes gazdaságára nézve is óriási terhet jelent, ugyanis az évi 100 millió eurós egészségügyi kiadásokat a tagállamok polgárainak kell megfizetnie.[3] Felmerül tehát a kérdés, hogy az Európai Unió milyen szakpolitikai intézkedésekkel akarja csökkenteni a dohányzás okozta krónikus betegségek számát? Egyáltalán hogyan szeretné visszatartani attól az Unió polgárait, hogy ne dohányozzanak?

            Mielőtt válaszolhatnánk a kérdésekre egyrészt tudni kell, hogy az egészségügyi közpolitika csak a Maastrichti Szerződés (Szerződés az Európai Unióról) idején lett az integráció része és kapott jogi alapot. Másrészt az egészségügyi ellátás mind a mai napig a tagállamok feladata.[4]

            Amint látni fogjuk az Európai Unió intézményei közösen a tagállamokkal és a nemzetközi szervezetekkel azon dolgoznak, hogy a dohányzás okozta krónikus betegségek és halálozások száma tendenciózus csökkenést mutasson az Európai Unió államaiban.

            Az Európai Unió dohányzás elleni szakpolitikája három prioritáson alapul. A három dohányzás elleni alapelv, - törvények, nemzetközi szerződések és kampányok- adja a dohányzás visszaszorítását célzó politika alapját.[5] 

            Az első komolyabb intézményi beavatkozás az európai dohánypolitikába 2001-ben történt. A dohánytermékek csomagolását az Európai Tanács és az Európai Parlament irányelve úgy szabályozta, hogy az áruk dobozán kötelezően fel kell tüntetni az egészségügyi és figyelmeztető feliratokat. Az irányelv kitért arra is, hogy a legnagyobb kátrány-, nikotin- és szén-monoxid-tartalmat is kötelezően fel kell tüntetni a termékeken.[6] Az Európai Bizottság speciálisan olyan egészségvédő fóliákat készített, amelyeket a tagállamok felhasználhatnak a dohányzás elleni kampányaik során.[7]  Figyelemreméltó, hogy már marketing szempontok is jelentkeztek ebben az irányelvben, mégis az integratív, és a tagállamok polgárait is cselekvésre késztető kampányok 2001-ben még nem valósultak meg.

            A fordulópont a dohányzás redukálásában az Egészségügyi Világszervezet 2003-as Dohányzás-elleni keretegyezménye volt. A keretegyezmény legfontosabb javaslata volt többek között: az illegális dohány termékek visszaszorítása, a passzív dohányosokat veszélyeztető munkahelyi dohányzás szigorúbb felügyelete, a magasabb adók, és az, hogy méretes és jól látható egészségügyi feliratokra van szükség a dohánytermékeken. Ezt az ajánlást, amint fentebb láttuk, az Európai Unió intézményei, már 2001-ben adoptálták.

             Az Unióban a WHO 2003-as ajánlásai mentén folytatódott az intézményi segédkezés a tagállamoknak. A sajtóban és a nyomtatott médiumokban megtiltották a dohánytermékek reklámozását. Kivételt csak a dohányipar szakemberi számára készített kiadványok jelentették, ezekre a tiltás nem vonatkozott.[8]

            2009-ben az Európai Unió Tanácsának az ajánlása már konkrét intézkedéseket is megfogalmazott a tagállamok felé, azzal érvelve, hogy a Tanács által összefoglalt ajánlások teljes egészében összeegyeztethetőek az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás elleni Keretegyezményével. Az ajánlás legfontosabb részei a következőek: a zárt légterű munkahelyeken és nyilvános helyeken, valamint a tömegközlekedésben hatékony védelmet kell biztosítani a dohányfüst expanziója ellen. Olyan stratégiát és tervet kell kidolgozni, amely képes megvédeni a serdülőkorú gyerekeket attól, hogy rászokjanak a dohányzásra.

            Ez a rekommendáció azért is jelentős az Unió dohányzás elleni szakpolitikájában, mert a korábbi egyezmények és irányelvek mellett kiemelt szemponttá vált a marketing szempontú megközelítés. A Tanács ugyanis megerősítette a 2001-es irányelv azon részét, hogy a tagállamoknak színes fotókkal kell felhívni a figyelmet a dohányzás következményeire, de arra vonatkozóan is javaslatot tett, hogy a dohányáru csomagolásán a leszokásra vonatkozó információk is megjelenjenek. Az intézmények vezetői rájöttek, hogy ha hatékony dohány ellenes politikát szeretnének folytatni, ahhoz 21. századi kampányeszközök kellenek, no meg az, hogy közösen a tagállamokkal kooperálva képesek legyenek megszólítani és tettekre sarkallni a polgárokat.[9]

            Az Európai Tanács 2009-es ajánlását követően a tagországoknak beszámolót kellett készíteniük az Európai Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy milyen intézkedéseket kívánnak jogilag is megvalósítani a Tanács ajánlásaiból. Az elkészült 2013-as jelentésében a Bizottság összességében megállapította, hogy a tagállamok számos olyan intézkedést fogadtak el, ami javította a polgárok életminőségét és megakadályozta a dohányzás expozícióját. Viszont azt is hozzátették, hogy az államok jogi szabályozásai nagyban eltértek, ezért a Bizottság további szigorítást sürgetett a tagállamok felé.[10]  

Az EU dohányzás ellenes politikájára adójogi szempontból a Tanács 2011-es irányelve vonatkozik, amely kimondja, hogy az Unióban gyártott és azon kívül behozott cigarettákra érték szerinti jövedéki adót és tételes jövedéki adót kell kivetni. A jövedéki adók mértékének minden cigaretta esetében egyformának kell lennie.[11]

            Az Európai Bizottság már 2002-ben kidolgozott egy dohányzásellenes kampányt. Ennek ellenére az első professzionális kampány csak 2005-re datálódik, amely a Segítség - a Dohányzásmentes Életért felvilágosító kampány nevet kapta. Ebben a prevencióra helyezték a hangsúlyt. A Bizottságnak a célja az volt, a dohányzás okozta krónikus megbetegedések képi megjelenítésével visszatartó hatást érjenek el.

A kampány 2008-ig tartott. Mind a 27 tagállam közszolgálati televíziójában bemutatták az elkészült spotokat és a nyomtatott sajtóban is megjelentek a dohányzás egészségre káros következményei.[12]

            A HELP folytatása 2008-ban kezdődött, és kifejezetten a fiatalabb generációkra fókuszált. Az HELP 2.0 üzenetei a 15-25 éves korosztálynak szóltak, és ebben a kampányban már weboldalt is üzemeltettek. Az internet segítségével a fiatalok aktivizálása annyira jól sikerült, hogy a kampány végére a megcélzott korosztály 59 százaléka látta a HELP 2.0. hirdetéseit, több mint a 79 százalékukat meggyőzte, hogy továbbra is dohányzásmentes életet folytassanak.

A mediatizált politika és a multifunkcionális életünk megköveteli, hogy a kampányok permanensek és kreatívak legyenek, és ez főleg igaz, ha az üzenetküldő a 25-35 éveseket célozza meg.    Az EX Smokers are Unstoppable (magyarra lefordítva A volt dohányosok megállíthatatlanok) nevű kampány 28 millió polgárnak szólt, és nemcsak a dohányzás abbahagyását szorgalmazta, de az azt követő életvitelre is tanácsokat adott. A kampány fő témája az újrakezdés volt, és a leszokása utáni pozitív magatartásbeli változásokra fókuszált. A reklám spotok nemek szerint voltak szétválasztva. A nőket úgy akarták meggyőzni, hogy csak a dohányzás abbahagyása után lehet csak egészséges gyerekük. A férfiaknak pedig a fittséget hangsúlyozták. A kampányban az F. C. Barcelona futballcsapata is részt vett, és az eddigi kampányoktól eltérően ebben már online tanácsadással is foglalkoztak.

Az eredményekből látszik, hogy a kampány sikeres volt. Több mint 222 ezren regisztráltak az online tanácsadásra. A Facebookon majdnem 3 millió embert értek el, és minden 500. regisztrált vallotta, hogy a kampány hatására abbahagyta a dohányzást.[13]

 A jogi szabályozásoknak és felvilágosító kampányoknak csak akkor van értelme, ha az a lakosság egészségügyi helyzetén képes javítani. Szükséges, hogy néhány Európai Uniós tagországot komparatív módon megvizsgáljunk, mivel ezáltal tisztább képet kaphatunk az előbb említett folyamatok hatásairól. Az Egyesült Királyság, Ciprus, Németország, és Magyarország példáján keresztül lehet érzékeltetni az adott ország dohányzásellenes jogi és egészségügyi trendjeit.

            Az Egyesült Királyságban a 2007-es dohányfüst-mentes törvény bevezetése óta jelentősen csökkent a miokardiális infarktusok száma, a törvény hatályba lépését követően 1200-al kevesebb sürgősségi kórházi felvétel történt. A britek komoly összegeket fektetnek a kampányokba a dohányzók számának leszorításáért, a Világ Bank Csoport dohányzás szabályozó politikájának a megvalósításában is élen járnak. Egy 2008-as tanulmány azt mutatta ki, hogy a jogi szabályozás befolyással volt az emberek dohányzási szokásaira. A kevesebb dohányzásra kijelölt hely miatt 300 brit próbálta meg letenni a cigarettát.[14] Érdekes, hogy ezzel ellentétes trendről árulkodik a Brit Egészségügyi Szolgáltató Kutatóközpont 2014-es felmérése, eszerint az új programok már kevesebb hatással vannak a polgárok dohányzási magatartására.[15] Ennek ellenére az Egyesült Királyság nem tartoznak a „dohányos” európai nemzetek közé.

            Cipruson egy már 2002-ben bevezetett törvény értelmében tilos a dohányzás a közterületeken, a közlekedési eszközökön, az iskolákban, a vendéglátóhelyeken és a bárokban. Ezen kívül még a börtönökben sem ajánlott dohányozni. Sokáig a ciprusi dohány törvényt tartották az egyik legszigorúbbnak az Európai Unióban. A baj csak az, hogy a ciprusiak kevésbé tartják be a törvényeket és még mindig magas a dohányosok száma a szigetországban.[16] A törvények áthágását elsősorban a fiatalok bánják, mert a passzív dohányos gyermekeknél magas a nikotin szint. Ciprus jól példázza, hiába a szigorú jogalkotás, ha a hatóságok képtelenek betartatni, a lakosok pedig betartani a törvényeket.

            A föderális Németországban tartományonként változó a dohányzás elleni szabályozás mértéke, de általánosságban elmondható, hogy Németország sem tér el az Európai standardoktól. A legfrissebb elemzés szerint jelenleg a németek mintegy 26 százaléka dohányzik. Ez a szám az Európai Uniós átlag (28%) alatt van, és csökkenő tendenciát mutat.

A vendéglátóhelyek tulajdonosai pesszimisták voltak a becsült bevételkiesést illetően, pedig több volt az olyan hely, ahol inkább növekedett a bevétel, mintsem csökkent volna. Népegészségügyi szempontból fontos megemlíteni, hogy a dohány automatákból is kevesebb fiatal vásárolt cigarettát, miután azokban elektronikus korazonosító rendszert vezettek be. Legutoljára 2010-ben szigorították a dohányzás elleni törvényt az országban. Németország egyike azon európai országoknak, ahol komoly összeget fordítanak a felvilágosító kampányokra is.

            Magyarországon a megelőzhető halálozások első számú okozója a dohányzás. A dohányzás a felelős a magas tüdőrák okozta halálozás miatt, ezen a téren az ország a negyedik helyen áll az Európai Unióban.[17] Egy 2009-es adat szerint a férfilakosság körülbelül fele, a nőknek pedig mintegy a harmada nikotinfüggő, és a KSH összehasonlító adatai is alátámasztják, hogy a régióban Bulgária után a magyar társadalomba integrálódott be leginkább a dohányzás.[18] Ezt a megállapítást látszik igazolni az Európai Bizottság 2013-as jelentése, miszerint Magyarországon a dohányosok mintegy 44 százaléka otthon és az autójában is rendszeresen dohányzik. A magyaroknak e szokása, az Európai Unióban az egyik legmagasabbnak számít.[19]

            A magyarországi dohányzás helyzete európai összehasonlításban is aggasztó, ráadásul a fogyasztók száma is évtizedek óta magas. Éppen ezért azt gondolhatnánk, hogy a rendszerváltás utáni magyar kormányok kiemelt céljai között szerepelt a dohányzás visszaszorítása. Pedig a helyzet nem ez. Sőt, az 1990-es évek elejéén a privatizációs időszakban jelentős adókedvezményekkel támogatták a dohánygyárakat, és a 90-es évek közepén, a Horn kormány (1994-1998) idején sem lépett életbe komolyabb szabályozás.

            Ebben az is közrejátszódhatott, hogy a miniszterelnök maga is erős dohányos volt.[20] Azonban a dohányipart támogató trendet megtörte az első Orbán-kormány. Az 1999. évi XLII. törvény a nemdohányzók védelmét kívánta elősegíteni. Összességében a jogszabály erősebb védelmeket akart nyújtani a nemdohányzók számára az aktív dohányosokkal szemben. [21] Így például a kijelölt helyek kivételével betiltották a dohányzást a közterületen, munkahelyeken, kórházakban és az iskolákban, de még az aluljárókban is.[22]

 Hat évvel később, az első Gyurcsány-kormány alatt 2005-ben született rendelet a dohánytermékek adalékanyagaival és a dohánytermékek fajtáival és a legális terjesztésével foglalkozott.[23] Lakossági szigorítást szorgalmazó jogszabályt nem hoztak. A 2005. évben kiadott rendeletet a második Gyurcsány kormány 2008-ban módosította, de népegészségügyi szempontból változás nem történt. Újabb négy évet kellett várni a soron következő komolyabb dohányzással összefüggő jogszabály megalkotására, amely a második Orbán kormány idejére tehető.

            Az ebben az időszakban bevezetett 2012. évi CXXXIV. törvény a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló jogszabály, röviden Trafiktörvény heves politikai viták forrása lett, mert a trafik koncessziók újraelosztására is vonatkozott.[24] Mivel a törvény hivatalosan a kiskorúak védelmét hivatott szolgálni, érdemes erre a kérdésre fókuszálni. Megvalósult-e az a célkitűzés, hogy 2012 óta kevesebb fiatal dohányozzon az országban? A Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt adatai szerint igen. Információik szerint, míg a törvény bevezetése előtt a fiatalkorúak 58 százaléka jutott cigarettához, addig mostanra már csak 12 százalékuk kaphat cigarettát dohányboltban.[25]  

Ezt látszik igazolni az Egészségügyi Világszervezet 2014-es magyarországi jelentése is. Felmérésük alapján csökkent 2012 és 2013 között Magyarországon a fiatalkorú dohányosok száma. Riportjuk szerint a legnagyobb visszaesés a 12-15 éves korosztályra volt jellemző, de összességében is kevesebben vásároltak dohányterméket a törvény bevezetése óta.[26] Ezt a vásárlói magatartást támasztja alá a GKI elemzése is, igaz ők elsősorban a magas árakra és a feketekereskedelem terjedésére vezetik vissza a redukció okait.[27]

Az elemzések különböző okokra hivatkoznak ugyan, de kevesebb fiatalkorú dohányost jeleztek az elmúlt két évben. Valószínűleg a dohánytermékek jövedéki adójának emelése és ebből következően a termékek árának emelkedése is hozzájárult a csökkenéshez.

Ahhoz, hogy folyamatos tendenciáról beszélhessünk, a kormányoknak indokolt alkalmazni az Európai Uniótól implementált interaktív kampányokat. Ilyen felvilágosító kampányok már Magyarországon is voltak. A Ne szívj tovább Facebook csoport szakemberek segítségével szeretne segíteni a leszokni vágyóknak. A kezdeményezés ingyenesen hívható zöldszámot is működtet. A csoport a Fellelegezhetunk.hu nevű honlappal van integrálva, ennek a weboldalnak a stábja üzemelteti, a Ne szívj tovább közösségi oldalát. Mindkét kampányt korábban a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kezelte, jelenleg pedig az Emberi Erőforrás Minisztériumához tartoznak.

A Fellelegezhetunk.hu Youtube csatornája két éve nem frissült[28] és hiába a Facebookos jelenlét, a Likealyzer adatai is megerősítik, hogy szinte senki sem posztol.[29] A magyar kormány dohányzás elleni kampányaiból nem a felkészültség vagy a kreativitás hiányzik, - a 2012-ben elindult Fellelegezhetunk.hu oldalán elismert sportolók és közéleti személyiségek a kampányarcok-, hanem a korábban említett permanencia, amely nélkül nem lehet hosszú távú hatást elérni.

Végezetül érdemes megemlíteni az elektronikus és az ízesített cigarettát is. Az előbbi elviekben egészségesebb, mint a hagyományos cigaretta, mert „csak” színtiszta nikotint juttat a szervezetbe, ellenben a hagyományos cigarettákkal. Azonban a szakértők között még ma sincs konszenzus abban, hogy valóban így van-e. Az e-cigi az európai megjelenése után hamar a fiatalok kedvence lett. Mivel az illegális hamisítványok is gyorsan megjelentek a piacon, mindez arra sarkalta az Unió vezetőit, hogy jogilag is szabályozzák az e-cigi piacát.

Ezért 2016-tól csak dohánytermékeket árusító boltokban lehet majd kapni, és hosszas vita során a Tanács és a Parlament abban is megállapodott, hogy gyógyászati termékként kell szabályozni, de csak akkor, ha valóban gyógyító és a függőség kialakulását megelőző hatása van az adott terméknek.

Ma az Unió polgárainak töredéke pontosan - 1 százaléka - próbálta ki az e-cigit. Ez viszont nem azt jelenti, hogy nem is ismerik. Az polgárok 2/3-a hallott már róla, és ahogy említettem, a fiatalok között is egyre népszerűbb. Ezért például a francia kormány, az Unió intézményeinél szigorúbban, már a reklámozását is megtiltotta.[30]  A főleg hölgyek körében népszerű rúzsalakú, csokoládé, vanília és mindenféle ízesítésű cigarettáknak az Unió nem kegyelmezett. Ezeket ugyanis teljesen kivonják és betiltják az Európai Unió egész területén.[31]

            Összességében tehát látható, hogy nincs egy olyan csodaszer, ami a dohányzás okozta összes problémát megoldaná. Ciprus a jó példa arra, hogy a szigorú jogszabályok nem elegendőek ahhoz, hogy a polgárok legitimálják, elfogadják az adott törvényeket. Ahhoz, hogy megváltoztassunk egy magatartásformát, előbb a hozzáállást kell befolyásolni. Ezért a jövőben a dohányzás csökkentése érdekében az Európai Unió várhatóan a törvényi szabályozás mellett egyre nagyobb hangsúlyt fog fektetni az olyan marketing szempontú közpolitikai kampányokra, amelyekkel képesek elérni és cselekvésre késztetni a polgárokat.

 Gönczöl Dániel

Hivatkozni nem szégyen:

[1] THE GLOBAL BURDEN OF DISEASE 2004 UPDATE: http://www.who.int/healthinfo/global_burden_disease/GBD_report_2004update_full.pdf 33. oldal

[2]Közérthetően az Európai Unió Szakpolitikáiról: http://europa.eu/pol/pdf/flipbook/hu/public_health_hu.pdf 3. oldal

[3] Közérthetően az Európai Unió Szakpolitikáiról http://europa.eu/pol/pdf/flipbook/hu/public_health_hu.pdf 3. oldal

[4] Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról nyolcadik, bővített, átdolgozott kiadás 456. oldal.

[5] TOBACCO CONTROL IN THE EU: http://ec.europa.eu/health/ph_information/documents/tobacco_control_en.pdf 3. oldal

[6] Europa az uniós jogszabályok összefoglalói: http://europa.eu/legislation_summaries/public_health/health_determinants_lifestyle/c11567_hu.htm

[7] COMBINATE WARMING EDITING http://www.fokuszpont.dohanyzasvisszaszoritasa.hu/sites/default/files/EU_guidance_document_combined_warning.pdf

[8]AZ EGÉSZSÉGÜGYI VILÁGSZERVEZET DOHÁNYZÁS-ELLENŐRZÉSI KERETEGYEZMÉNYE http://www.policy.hu/tszilagyi/tenyek11.pdf

[9] A dohányzás törvényi szabályozása az Európai Unió tagországaiban és a dohányzás korlátozására irányuló törvények hatásai http://www.eski.hu/new3/politika/zip_doc_2011/dohanyzas_korlatozas_hatasok.pdf 11. oldal

[10] Report on the implementation of the Council Recommendation of 30 November 2009 on Smoke-free Environments (2009/C 296/02) http://ec.europa.eu/health/tobacco/docs/smoke-free_implementation_report_en.pdf 18. oldal

[11] Europa az unios jogszabályok összefoglalói http://europa.eu/legislation_summaries/taxation/fi0009_hu.htm

[12]TOBACCO CONTROL IN THE EU http://ec.europa.eu/health/ph_information/documents/tobacco_control_en.pdf 3. oldal.

[13]“EX-SMOKERS ARE UNSTOPPABLE” ANTI-TOBACCO CAMPAIGN http://www.conferences.ee/iuheli2012/presentations/DAY2/p25/PS25%206%20Ex-smokers%20are%20un-stoppable.%20Andrus%20Lipand.pdf 7. oldal

[14] A dohányzás törvényi szabályozása az Európai Unió tagországaiban és a dohányzás korlátozására irányuló törvények hatásai http://www.eski.hu/new3/politika/zip_doc_2011/dohanyzas_korlatozas_hatasok.pdf 38. oldal

[15]The impact of televised tobacco control advertising content on campaign recall: Evidence from the International Tobacco Control (ITC) United Kingdom Survey http://www.biomedcentral.com/1471-2458/14/432

[16] Ciprus: A passzív dohányzás áldozatai a gyerekek http://www.stop.hu/tudomany/ciprus-a-passziv-dohanyzas-aldozatai-a-gyerekek/446928/

[17] A szenvedélybetegségek világa http://www.ksh.hu/szamlap/hosszuel_drg.html

[18] http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/halalokistruk.pdf

[19]  COMMISSION STAFF WORKING DOCUMENT Report on the implementation of the Council Recommendation of 30 November 2009 on Smoke-free Environments (2009/C 296/02) http://ec.europa.eu/health/tobacco/docs/smoke-free_implementation_report_en.pdf  9. oldal

[20] STAKEHOLDERS OF THE PRO- AND ANTI-TOBACCO ARENA http://www.policy.hu/tszilagyi/Angol6.pdf

[21] 1999. évi XLII. törvény a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900042.TV

[22] 1999. évi XLII. törvénya nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99900042.TV

[23] 102/2005. (X. 31.) FVM rendelet a dohánytermékek gyártásáról, forgalmazásáról és ellenőrzéséről

 http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=94021.578503

[24] 2012. évi CXXXIV. törvény a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200134.TV

[25] Egyévesek a nemzeti dohányboltok, kevesebb fiatalkorú dohányzik http://szegedma.hu/hir/szeged/2014/06/egyevesek-a-nemzeti-dohanyboltok-kevesebb-fiatalkoru-dohanyzik.html

[26] Tobacco control in practice Case studies on implementation of the WHO Framework Convention on Tobacco Control in the WHO European Region Article 8: Protection from exposure to tobacco smoke: the story of Hungary http://www.fokuszpont.dohanyzasvisszaszoritasa.hu/sites/default/files/WHO_BCA_Tobacco_Control_case_study_of_Hungary_2014.pdf 17. oldal

[27] Egy éves a trafiktörvény: a vételről szoktunk le, nem a dohányzásrólhttp://www.piacesprofit.hu/kkv_cegblog/piac/a-vetelrol-szoktunk-le-nem-a-dohanyzasrol/

[28] Ne szívj tovább Youtube videók: https://www.youtube.com/user/Neszivjtovabb/videos

[29] Likealyzer.com http://likealyzer.com/facebook/fellelegezthetunk_hu

[30] E-Cigarette: A New Tobacco Product for Schoolchildren in  Parisfile:///C:/Users/J%C3%B3zsef/Downloads/OJRD_2013022516082231%20(1).pdf 1.oldal

[31] Elvennék a fiatalok kedvét a dohányzástól http://bruxinfo.hu/cikk/20140227-elvennek-a-fiatalok-kedvet-a-dohanyzastol.html

              A kétharmad elbukott, új helyzet van kialakulóban. A veszprémi választás győztese: Kész Zoltán.

            Természetesen a Készt támogatott MSZP azonnal lecsapta a labdát, mondván ez tulajdonképpen az ő sikerük. Ez azonban nem teljesen igaz, mert lehet, hogy Kész sokat profitált abból, hogy a baloldal pártjai kiálltak mellette, és arra biztatták szimpatizánsaikat, hogy menjenek el szavazni – akik valóban el is mentek - a libertárius jelöltre, de biztosan voltak olyanok is, akik nem „csak” a baloldali pártok felszólítása miatt voksoltak rá. Hanem, mert mondjuk valóban helyi, lokálpatrióta jelöltet szerettek volna látni az országgyűlésben, esetleg demonstrálni szerették volna, hogy csalódtak a kormánypártokban.

            Ezért a sokszor még meggondolatlanul nyilatkozó, rutintalan politikus, ha baloldali háttérszéllel is, de felmutathatja, hogy független jelöltként is lehet választásokat nyerni, pláne még a Fideszt is meg lehet verni.

            Egyébiránt ha az „Összefogás” pártjainak Kész Zoltán sikere azt üzeni, hogy majd minden civil mögé beállva, harmadik utasnak tetsző politikával választásokat lehet nyerni, akkor véleményem szerint valamit megint félreértettek, mert ez nem lehet egy hosszú távú baloldali stratégia. Mindazonáltal a siker láttán el lehet képzelni, hogy ezt az utat választják. Viszont attól még ugyanúgy megmarad a megosztottságuk és az identitáskeresés dilemmája, és az is, hogy maradnának a mostani állapotukban.

            És mi a helyzet Jobbikkal? A néppártosodási és kormányzási vágyaikat ismerjük, most viszont jelöltjük, ha pár százalékkal is, de kevesebbet kapott, mint 2014 áprilisában. Ez rájuk nézve nem kedvező, mert bár hónapok nő a támogatottságuk - a közvélemény-kutatások szerint-, grandiózus terveik csak akkor lehetnek, ha képesek olyan jelölteket állítani, akik meg is nyerik a választókerületüket. Vona Gábor „lájkoló” oldala (eddig) csak úgy kihagyta szeptember 23-át. Pedig egy kormányozni vágyó politika párt vezetőjének reflektálnia kell pártja minden eredményére, a vereség okait is le kell kommunikálni a választókkal, nem csak jobb választási eredményeket. És az LMP?

            Az LMP öt százalék körüli támogatottsága talán első hallásra nem meglepő, de ha azt vesszük, hogy bő egy éve még 1417 szavazattal többet kaptak ebben a választókerületben, mint vasárnap, és ha azt is mérlegeljük, hogy az LMP jelenleg nem tud kitörni a kispártságból, elképzelhető, hogy a jövőben fontolóra veszik, hogy komolyabban adoptálják a Syriza faktort.

            A kormánypártok, - pontosabban a Fidesz- támogatottsága tudjuk, hogy hónapok óta csökken, és stagnál. Az okait most fölösleges elismételni, a külső szemlélő számára most az a legfontosabb, hogy elveszett a kétharmad. Pontosítok, mielőtt megköveznek. A kétharmad nem „csak” azt jelentette, hogy a kormánypártok bármilyen tervüket átvihették a Parlamenten, például ha új Alkotmányt vagy új választási rendszert akartak. Nem. 2014 után sokkal inkább azt szimbolizálta, hogy most már minden örökkévaló és kőbevésett, semmi sem változhat.

             Ezt szimbolizálta a kétharmad. Az örökkévalóságot. Ennek most vége, amit (látszólag) Orbán Viktor is megértett és elfogadott a közösségi oldalán. Most már nem lesz elég, ha minden héten csak úgy bedobnak egy témát a köztudatba, hátha majd média napirendi ponttá válik és szavazatokat hoz. Ez már nem elég. A kapkodásnak az az eredménye, hogy most nemcsak a népszerűségvesztést kell megállítania a kormánynak, de erőit jól kell beosztania, hiszen külföldről is támadják és belső törésvonalakról is hallhatunk. És ha már az előbb a kormányfőt említettem, azt is elhihetjük neki, amikor azt mondja, hogy mostantól „senki sem ülhet a babérjain, hiszen (újra) olyan világban élünk, amikor bármi megtörténhet”

            Pont ezért nagy kihívás a Fidesznek is a mostani helyzet. Kritikáim ellenére azonban optimista is vagyok - mindannyian azok lehetünk -­­­ az új helyzetet illetően. Az új helyzet, a kétharmad megszűnése, ami a magyar politikai univerzumunk minden szereplőjét új lépésre sarkalja, képes lehet felülírni az eddigi elképzeléseket, újító erővel hathat minden politikai szereplőre a civil kezdeményezésektől elkezdve a kormánypártokig. Éppen ezért lehet, hogy a veszprémi választásnak két győztese van: Kész Zoltán és a teljes magyar politikum.

            Nem véletlen, hogy e sorok írója ilyen címmel indítja el rövid bejegyzését. Lehet, hogy Schiffer András a cím alapján kikérné magának, hogy ő és pártja bizony sohasem fog  ahogy ő fogalmaz az „álbaloldaliakkal” együtt egy sorban állni. Az LMP eddigi politikai magatartásából kiindulva elhisszük neki, hogy  a  2014-es baloldali „Összefogás” pártjaival a közeljövőben sem fog szorosabban együttműködni az LMP,  most azonban nem erről lesz szó.

             Sokkal inkább érdekesebb kérdéseket vet fel a két héttel ezelőtti görög parlamenti választásokat megnyerő Syriza hatása az ökopártra. Mielőtt tovább lépnénk szögezzük le gyorsan, hogy az LMP identitásának zöld pártként mindig fontos eleme volt a rendszerkritika, így talán nem meglepő, hogy miért is tartották fontosnak kifejezni a gratulációjukat és  biztosítani a  támogatásukat a görögök felé. Csakhogy, míg az LMP tisztán ökopártként határozza meg politikai indentitását mindenfajta baloldaliság nélkül, addig a Syriza egy erősen baloldali gazdaságpolitikát meghirdetett politikai formáció.

            Hogy ki honnan definiálja a görög pártot az origótól az már szubjektív kérdés, de azért a radikális baloldali jelző minimum éppen annyira elfogadható, mint a rendszerkritikus megközelítés.

            Most azonban nem is annyira a Syriza ideológiai definiálása a fontos, hanem sokkal inkább az, hogy kezdjünk egy kicsit merengeni a két párt kapcsolatán és merjünk egy-két kérdést feltenni magunknak. Vagy legalább is próbáljunk eljátszani a gondolattal, hogy Schiffer Andrásék Syriza „gratulációjában” komolyabb politikai tudatosságot merünk feltételezni. Mit is jelenthet ez pontosan?

Fotó : Schiffer András Facebook oldala

Talán identitás váltásra készül az LMP? Egy sokkal baloldalibb gazdaságpolitikát követelő párt lesz az LMP-ből? Ha igen, azt hogyan csinálnák? Egyáltalán a zöld és a baloldali értékek összeegyeztethetőek? Lenne rá kereslet Magyarországon? És még sorolhatnánk a rengeteg kérdést, ami egy politikakedvelő polgár fejében felbukkanhat, ha az elmúlt hetekben Schiffer Andrásnak a hellének felé tanúsított lelkesedésében komolyabb dolgokat mer feltételezni. 

Jósolni nem érdemes, főleg ha az embernek nincs elegendő információja egy olyan elemzés megírásához, amelyre csak Schiffer András egy-két hetes Facebook bejegyzéseire és a saját fantáziájára támaszkodhat. Ugyanakkor kezdésként érdemes emlékeznünk arra, hogy az LMP együttműködött már egy parlamenten kívüli baloldali párttal, a 4K-val (Negyedik Köztársaság).

            A többéves politikai huzavona után a 2014-es önkormányzati választásokon, Budapest 10 kerületében volt együttműködés a két párt között, de több megyeszékhelyen –Székesfehérváron vagy Szegeden is – együtt indultak a jelöltjeik. A választásokat követően azonban nem sokat hallottunk az esetleges folytatásról. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a rövid életű frigyből sokkal inkább a 4K került ki győztesként. Hiszen míg a zöldeknek a 2010-es önkormányzati eredményeikhez képest nem sikerült növelni szavazóik számát, addig a 4K sikeresen delegálta első budapesti önkormányzati képviselőjét, Völgyesi Krisztián személyében Pesterzsébeten. És hogy ez miért fontos számunkra?

            A rövid koalíció jelzésértékű tanulsága szerintem az, hogy bár az LMP vezetése elutasítja az „Összefogás” pártjaival való bárminemű szövetség lehetőségét, de egy fiatal „rendszeren kívüli” baloldali párttal – a Syriza és a Podemos is ilyen - sikerült létrehozni egy koalíciót, annak ellenére, hogy voltak és vannak olyan kardinális kérdések, amelyekben más a véleményük. Vagyis az ökopárt képes volt felkarolni és felvállalni a baloldali értékeket, még ha eddig csak politikai koalícióban történt mindez.

            Emellett, hogy választ adjunk arra a kérdésre is, hogy mennyire férnek meg egymás mellett a zöld és baloldali értékek, érdemes emlékeznünk, hogy a zöld pártok gyökerei Nyugat-Európában az 1960-70-es évekre vezethetők vissza. Az újbaloldali mozgalmakból kinövő posztmateriális értékrendet követő zöldek, mára már meghatározó részei lettek az európai politikának. Olyannyira, hogy az Európai Parlamentnek két zöld frakciója is van. Pontosabban mondva egy és fél, mert a Zöldek/Európai Szabad Szövetség frakciója – ahová az LMP-s Meszerics Tamás és PM-es Jávor Benedek is tartozik – csak „mainstream” zöld pártokat fogad a tagjai közé.

            Az Európai Parlamenti frakciók közül az Egyesült Európai Baloldal-Északi Zöld Baloldal, ahová a Syriza és a decemberi spanyolországi választásokra esélyesnek tartott Podemos is tartozik, már egy sokkal összetettebb, egy sokkal „balosabb” csoportosulás. Tagjaik között található a Ciprusi Munkáspárt, de a holland Állatvédő/Zöld párt is.

Ezzel nem arra akartam kilyukadni, hogy az LMP-seknek át kell majd ülniük ebbe a frakcióba, ha pártarculat váltást terveznek. Az Európai Parlamenti frakciók példájával, és a kis politikatörténettel csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy egyáltalán nem összeférhetetlen, hogy egy zöldpárt baloldali identitással is rendelkezzen. Így már nem meglepő, hogy az LMP és 4K képes volt megtalálni a közös hangot, még ha ennek a rövid életű kooperációnak szervezeti okai is voltak.

            Az LMP a 4K és a dél-kelet európai baloldali pártok felé tanúsított magatartása jelzi, hogy a magyar zöldek globalizmus-rendszerkritikus irányultsága miatt képes a mainstream-től eltérő friss baloldali erőkhöz való nyitásra, amit talán annak a lehetőségét is felvetheti, hogy az ökopárt a közeljövőben a mainál jóval zöld-baloldalibb párttá is alakulhat. Természetesen ehhez két dolgot még biztosan nem tudunk: az egyik az, hogy a friss dél-európai radikális/új baloldali mozgalmak felfutása és hatása meddig fog tartani; a másik pedig az, hogy most éppen mi járhat az LMP vezetőségének a fejében a jövőt illetően. Szerintem mindkét kérdésünkre hamarosan választ kaphatunk.

 Dimitrios Papadimoulis és Schiffer András

Papadimoulis az Európai Parlament alelnöke és az Egységes Európai Baloldal és az Északi Zöld Baloldal frakciójának a tagja

Forrás : https://www.facebook.com/schifferandras/photos/a.367925113667.155197.266574218667/10152764233128668/?type=1&theater

Gönczöl Dániel

2015. május 7-én az Egyesült Királyságban parlamenti választások lesznek.

            Minket, magyarokat már csak azért is érdekel a májusi parlamenti választás, mert a választások közeledtével egyre élesebbé válik a bevándorlásról és munkavállalásról szóló kérdés az Egyesült Királyságban. Félreértés ne essék, nem a kivándorlás biztatásáról fognak szólni az elkövetkező sorok, de Britanniában a következő hónapok politikai eseményei biztos, hogy hatással lesznek a nemzetközi kapcsolatokra, így Magyarországra is.

Hol is kezdjük pontosan?

Ott, hogy azt már egy ideje tudjuk, hogy David Cameron a brit politika „fenegyereke”, aki ki akarja tiltani a gazdasági bevándorló kelet-európaiakat és népszavazást tartana az Európai Unióról. De akkor azt is tudjuk, hogy nyilván a „jó” oldalon áll Ed Miliband a munkáspárti vezér, akinek a szülei is bevándorlók voltak, így biztos, hogy máshogy közelít a témához. Mint tudjuk a politika nem ilyen egyszerű. A brit meg főleg nem. Mert aki most a „Ködös Albionban” miniszterelnök akar lenni, annak igazodnia kell a brit néplélekhez is. De ne szaladjunk ennyire előre.

Nagy-Britannia kétpártrendszer, így most is a regnáló Konzervatív Párt és a Munkáspárt a két favorit. De hogy áll jelenleg a két tábor? Illetve ami még ennél is fontosabb, a bevándorlási-munkavállalási kérdés mennyiben fogja befolyásolni a szavazás eredményét?

            Az első kérdésre azonnal választ kaphatunk, ha megnézzük a legfrissebb közvélemény-kutatási adatokat. A 2015-ös januári adatokból látható, hogy az összes közvélemény-kutatónál megelőzné a Munkáspárt a konzervatívokat. Igen, de még a legnagyobb százalékpontos különbséget mért Popolus intézetnél is „csak” 5 százalékkal. Vagyis a verseny most szoros, de amint látni fogjuk, a kétpártrendszert egyre inkább ostromolja a nacionalista UKIP. Továbbá az sem mellékes kérdés, hogy mi lesz a választások után a most koalícióban kormányzó Liberális Demokraták sorsa.

Visszatérve még a „két nagy” eredményeire, ha egy kicsit lejjebb görgetjük a BBC 2012 óta összegyűjtött adatait, látható, hogy a Munkáspárt hónapok óta első, és a konzervatívok képtelenek fordítani.

Forrás : http://www.bbc.com/news/uk-politics-27330849

A nagy kérdés, hogy a pártok milyen stratégiával fognak kampányolni, és mik lesznek a fő témák a kampányban? Mivel az angol politikában évtizedek óta fontos szerepet játszanak a politikai agytrösztök, így a pártok kampányainak most is aktívan részesei lesznek.

            Konzervatív részről a BowGroup intézet már 2014 májusában kijelölte az utat, amit a Toryknak követnie kell ahhoz, hogy kormányon maradhasson. A személyes toborzás és kapcsolattartáson kívül, ahogy a cikk is jelzi az online kapcsolatépítésre is nagy hangsúlyt fognak helyezni, - Cameron ebben úttörő volt-, de az sem lehet elképzelhetetlen, hogy a Bro (Barack Obama) kampányeszközeiből is ízelítőt fogunk kapni a Konzervatív Párt mostani kampánya során.[1] A két politikus között köztudott, hogy jó a kapcsolat.

A skót népszavazást sikeresen túlélő Cameron nem meglepő módon a briteket leginkább érdeklő kérdések köré fogja építeni a kampányát. A munkahelyek megvédése lesz a kampánystáb egyik fő mondanivalója kampányuk során. Pontosítok, már most az. Lásd az alábbi videót.

https://www.youtube.com/watch?v=DO-jQlxT_eE

És erre végül is igazán „büszke” lehet a Cameron kormány, mert a 2008-ban kirobbant világgazdasági válság óta nem volt ilyen kevés munkanélküli az Egyesült Királyságban.[1] De amit elértünk a briteknek, azt meg is kell védeni másoktól. Nem igaz? És itt jön a képbe Cameron által szinte állandóan napirenden tartott bevándorlás szigorítása, megtiltása és a szociális juttatások megnyirbálása.[1] De honnan veszi, hogy ezzel a kérdéssel meglehet nyerni egy választást?

Onnan, hogy az Európai Unióban csak Máltán látják nagyobb problémának a bevándorlás kérdését,[1] és egy tavalyi szeptemberi Ipsos felmérés is azt látszik igazolni, hogy ez a kérdés foglalkoztatja leginkább a briteket. Országuk szempontjából ugyanis a legfontosabb problémának a bevándorlást tartják annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság bizonyítottan csak profitál a bevándorlókból, ráadásul a szomszédos Írországban is több a külföldi.  Persze legyünk önkritikusak, mi is évek óta rettegünk, a piréz csordáktól. A politikai kampányokban szinte minden „megengedhető” a győzelemért.

Ha a Cameron kabinet tervezett intézkedéseit „szigorúnak” tartanánk, nem fogunk meglepődni azon, hogy egy ilyen néphangulat közepette - utaltam rá- vétek lenne a szavazók érzései ellen kampányolni másoknak is.

            És ez igaz az Ed Miliband vezette Munkáspártra is. Milibandéknek nem titkolt céljuk az, hogy a keményen bevándorló ellenes, már 18 százalékos UKIP-tól (Függetlenségi Párt) vegyenek el szavazatokat. A magyar sajtóban is olvasható, hogy Miliband is szigorítani szeretné a migrációs folyamatokat, például nyelvvizsgához kötné a közszférában való munkavállalás lehetőségét. A bevándorló szülőktől származó Miliband Ajtótól Ajtóig nevű kampánynyitójában beszélt a Munkáspárt bevándorlókról alkotott képéről. Szerinte azért kellene (tisztességes) szabályokat hozni az üzleti-gazdasági életben, hogy a bevándorlók nehogy a kapitalista kapzsiság áldozatává váljanak[2]. Ugye érthető. Ez a se veled se nélküled  Munkáspárti hangvétel viszont éppen elég ahhoz, hogy eleget tegyen a brit választók akaratának, de mégsem tűnik annyira ijesztőnek, mint a konzervatívok hangvétele.

Nick Clegg miniszterelnök helyettes és pártja a Liberális Demokraták nincsenek könnyű helyzetben. Egyrészt a most koalíciós konzervatív-liberális kormányt régóta fúrják a Tory ultrakonzervatív tagjai, azért hogy bontsák fel az együttműködést a választások előtt, mert szerintük csak egy saját identitással rendelkező Konzervatív Párt lehet esélyes a választók szemében.[1]

A Liberális Demokratáknak az lenne a reális céljuk, hogy 2015-ben is a mérleg nyelve legyenek, ahogy az sikerült nekik 2010-ben. És ez akár még a hónapok óta stagnáló támogatottsági adatok ellenére is előfordulhat, szerepük ismét felértékelődhet a kormányalakításkor, főleg, ha a UKIP folytatja előretörését.

A 2014-es EP választásokat megnyerő UKIP vezér Nigel Farage, 4 hónappal a választások előtt sem lehet elégedetlen pártja esélyeivel. A UKIP (Függetlenségi Párt) újra meglepetést okozhat. És nagyon tudatosan igyekeznek lefaragni a hátrányaikból is. Legalábbis ezt látszik igazolni, hogy a párt az egyetemeken igyekszik toborozni, vagy legalábbis próbálná magához csábítani a fiatal szavazókat. Erre szüksége is lehet, mert egy 2014-es decemberi közvélemény-kutatás szerint az első szavazók között igen népszerűtlenek. A 17-22 közötti korosztálynak csak a 3 százaléka szavazna a pártra.[1] Érdekesség, hogy pont azokon a részeken magas a támogatottságuk, ahol a legkevesebb külföldi polgár él Britanniában. Összességében még így is egyre erősödtek az elmúlt hónapokban, sőt nyilvánvaló, hogy a bevándorlás korlátozására építő UKIP most húzza maga után a két nagy pártot is.  

            Vagyis ahhoz, hogy megtartsák szavazóikat és megnyerjék a választásokat a konzervatívoknak és a Munkáspártnak is a UKIP mondanivalójához kell pozícionálnia magát. Kinek így, kinek úgy. Így már azon sem csodálkozunk, hogy a Cameron utódként emlegetett londoni polgármester is már csak egy esetleges kvóta rendszer bevezetése esetén tartja lehetségesnek, hogy a Konzervatív Párt megtarthassa nacionalista szavazóit.

            Kevesebb, mint négy hónappal a választások előtt, külső szemmel nézve már nem (csak) az a fontos melyik párt nyeri a brit parlamenti választásokat, hanem az, hogyan fognak reagálni a nemzetközi szereplők a választások utáni eseményekre. Hiszen ha Cameron marad, a miniszterelnök biztosan megtartja az Európai Unióról való népszavazást, ahol valószínűleg a britek többsége a kilépés mellett döntene. Ami még ennél is nyilvánvalóbb, hogy a jelenlegi munkavállalási feltételek gyökeres változások elé néznek a szigetországban, akár a jelenlegi, akár munkáspárti kormánya lesz az Egyesült Királyságnak.

Gönczöl Dániel

[1] http://static.guim.co.uk/sys-images/Guardian/Pix/pictures/2014/12/28/1419790108275/guFirsttimevoterspoll.jpg?guni=Article:in%20body%20link

[1] http://www.bowgroup.org/policy/bow-group-conservative-voice-conservative-grassroots-11-steps-conservative-party-can-take

[1] http://www.theguardian.com/politics/2015/jan/05/miliband-labour-election-campaign-4million-conversations

[1] https://www.facebook.com/politicalcapital/photos/a.131350360271261.27109.115230488549915/806626216077002/?type=1&theater

[2] http://www.theguardian.com/politics/2015/jan/05/miliband-labour-election-campaign-4million-conversations

[1] http://ado.hu/rovatok/munkaugyek/bevandorlas-durvan-szigorit-nagy-britannia

[1] http://www.bbc.com/news/10604117

[1] http://www.washingtontimes.com/news/2015/jan/16/obama-explains-why-david-cameron-is-his-bro/

http://www.bbc.com/news/uk-politics-27330849

Új adó?  Új napirendi téma? Új politikai helyzet?

            Miért van az, hogy Varga Mihály nemzetgazdasági miniszer adócsomagjából eddig szinte csak az internetadó uralja a közvéleményt? Úgy látszik talán a kormány sem gondolta volna, hogy ekkora visszatetszést vált ki az internetadó felvetése, ezt látszik igazolni az is, hogy Rogán Antal frakcióvezető már most változtatásokat javasolt az adót illetően.

            Mert az biztos, hogy az internet népét már kiborította az internetadó gondolata. A Facebookon óránként jelenik meg egy új internetadó ellenes oldal, és van olyan is, amelyiknek már több mint 120 ezer kedvelője van.

Felmerül a kérdés, lehet-e politikai hasznot húzni az internetadóból?

            Ki(k)nek is kedvez(het) a net magadóztatása a politikai haszonszerzés szempontjából?

Lesz-e olyan politikai párt, mozgalom vagy civil szerveződés, amely az internetadó elleni „harag” élére áll?

            Igaz a nemzetgazdasági miniszter bejelentése óta még csak két nap telt el, így talán lehet, hogy még korai ezeket a kérdéseket feltenni, mégis érdemes eljátszani gondolatban, mi lenne, ha az internetadó elleni webes mozgolódás folyamatos fizikai formát öltene. Ha ez megtörténne, milyen taktikára váltanának a politika szereplői, meddig uralná a netadó a politikai napirendet ? Visszatérnének-e régi rendszer kritikus szereplők is az utcára? A most következő oldalakon nem jóslás, csupán hipotézisek olvashatók a netadó lehetséges politikai hatásairól.

Visszatér a Kalózpárt és többi alulról szerveződő (világ) rendszer ellenes mozgalom

       Mi az a Kalózpárt? Aki még nem tudná, kalózpártoknak nevezzük az olyan politikai szervezeteket, amelyek programjukban főként a polgári jogok megerősítéséért, a közvetlen politikai részvételért, a likvid demokráciáért és a szabadalmi jogok eltörléséért harcolnak. A német/svéd mintára szerveződő magyar kalóz mozgalom már sok éves múltra tekint vissza. Magyarországon igazán akkor lettek aktívak, amikor a magyar kormány aláírta a Hamisítás Elleni Kereskedelmi Megállapodást (ACTA), és a világszerte tízezres tömegtüntetések közepette a magyar „kalózok” is megszervezték az ACTA elleni megmozdulásukat.

            Budapesten lehet, hogy „csak” százak fejezték ki az ACTA iránti ellenérzésüket, a kalózok fellépésükkel mégis belecsöppentek a magyar politika életébe, igaz - tegyük hozzá a megmozdulást nem egyedül szervezték meg.

            2012 februárjában ugyanis a baloldali hagyományokra épülő Occupy Budapest és az Anonymus Operation szimpatizánsai is megjelentek a Lövőház utcánál.

            Az Anonymussal már csak azért is kell foglalkoznunk, mert bár politikai pártot sehol a világon nem akartak alapítani, alaposan magukra haragították a világ kormányait, a különböző intézmények, bankok weboldalai ellen fellépő anonim hackerek.

            Magyar Anonymus csoport létezik, élnek és virulnak, egykoron még a Jobbik honlapját is megtámadták, sőt most vasárnapra már megmozdulást is szerveznek Budapestre az internet adó ellen: Tüntetés az Internet megadóztatás címmel.

            Tudjuk, hogy az Anonymus, a Kalózpárt és a rendszer kritikus mozgalmak tüntetéseiken mindig maszkban jelennek meg, de annak, aki a politikában a megismeréshez és az elismeréshez akar jutni, műanyag „álarcok” nélkül kell politizálnia, és lehet, hogy a kritikus mozgalmak életében Magyarországon ennek most jött el az ideje.

Feltámad az MSZP az internet adótól?

            A másik lehetséges forgatókönyv, hogy a baloldali pártok élükön a most ismét újjászerveződő MSZP-vel rátelepednek majd egy civil kezdeményezésre, majd tovább építik, esetleg beszippantják, ahogy egykoron az Együtt 2014 tette a Millával és a Szolidaritással. Miért gondolom, hogy az MSZP önmagában képtelen lenne sikeresen felkarolni egy ilyen kezdeményezést? Vághatja rá az olvasó jogosan. Igaz, hogy az MSZP már most harcot hirdetett az internetadó ellen, de ők most legfőképp a szervezetépítésre, és a 2018-as stratégia kialakítására fognak összpontosítani. Persze nyilván szívesen a nevüket adnák az esetleges megmozdulások mellé, de az is kérdés, hogy ha ez civil alapokon jönne létre, a szervezők elfogadják-e majd a baloldali párt brandjét. Főleg úgy, hogy a 2008-as kormányválság után éppen ők szerették volna először bevezetni az internetadót Magyarországon.

Az LMP és a Jobbik is nyerhet

    Ebben a verzióban a zöldek és radikálisok is sokat nyerhetnek. Kezdjük a zöldekkel: Igaz ugyan, hogy az LMP most főleg az „amerikai botránnyal” foglalkozik és a lehetséges korrupciós ügyeket karolja fel sorozatosan, mégsem áll tőlük annyira távol az internet szabadságáért folytatott harc. Ezt annak tényében írom, hogy „elfelejtettem” leírni azt, hogy az ökopárt is ott volt 2012-ben a Kalózpárt és az Anonymus ACTA elleni Lövőhöz utcai demonstrációján. Sőt nagyon régen 2009-ben szinte várható volt, hogy a zöldek fogják képviselni a kalóz értékeket a Parlamentben! Bizony! Tehát elképzelhető, hogy a zöldek taktikát váltanak, ha érzik a szelet, és a kitiltási botrány mellett az internetadó miatt is támadást indítanak majd Orbán Viktor kormánya ellen, és lehet, hogy egy új, az internet „szabadságára” épülő kezdeményezés élére szeretnének majd állni. Ennek meg is van az esélye, hiszen ezer szállal kötődtek a kalóz hagyományokhoz, és most semminek sem örülnének jobban, egy voksokat hozó fontos ügynél.

            És a Jobbik? Nekik milyen hasznuk származhat az internetadó elleni frusztrációból? A radikális párt programjában nem először fordul elő, hogy bizonyos feltételek mellett- egy alapcsomag formájában- „ingyen internetet” biztosítana minden polgárnak. Persze az, hogy ennek mennyi az esélye, egy sokszereplős piacon az már más kérdés. A Jobbik és a Jobbik IT (Ifjúsági Tagozat) is kritikusan viselkedett az ACTA aláírása ellen 2012-ben, de a részben zöld-baloldali színezetű ACTA ellenes megmozdulás élére nem sikerült állniuk. A Jobbik
vezetői egyébként feltételezhetően a neten aktív szavazói miatt is következetesen minden, az internet „szabadságát” veszélyeztető tervezetet élesen bírálnak. Nem lenne meglepő, ha a párt október 23.-i megemlékezésen is felvetnék az internetadó bírálatát.

      Végül még az is lehet, hogy a kormány visszavonja a netadót, bár ez a Fidesz habitusát és politikai erejét figyelembe véve nem valószínű, mert az már a nyilvános meghátrálást jelentené a nagyobbik kormánypárt számára, így szinte biztos, hogy módosításokkal, de kitartanak a netadó mellet.

            Pár nap alatt nehéz komoly politikai előrejelzést készíteni az internetadó lehetséges politikai hatásairól, mégis az internet megadóztatásának a gondolata mára már a polgár számára tudat alatt olyan, mint ha valaki a reggelijét venné ki a szájából, és az ilyen frusztrációt okozó dolgokra gyorsan lecsaphatnak a politika szereplői. Persze, hogy ebből ügy legyen, sok feltételnek kell teljesülnie, például annak is, hogy a politikusok a szavazókat cselekvésre késztessék. És valljuk be, ez azért Magyarországon nem könnyű.

Forrás: Metropol Budapest

Fővárosi kerületek és a megyei jogú városok polgármesterei

A VS.hu is kitett magáért

Források:

valasztas.hu

portfolio.hu

metropol.hu

http://vs.hu/kozelet/osszes/a-jobbik-vitte-a-videket-a-masodik-helyezettek-terkepe-1012#!s2

InfoRádió  19:00

Magyar Kornélia ( Magyar Progresszív Intézet) 

Török Gábor (Vision Politics)

Lánchíd Rádió 19:00

Szomszéd Orsolya : (Nézőpont Intézet)

18:30

Szakács András: (Méltányosság Politikaelemző Központ)

M1 18:50

Mráz Ágoston Sámuel ( Nézőpont Intézet )

Kossuth Rádió 19:00

Fodor Csaba ( Nézőpont Intézet)

Hír TV 16:00

Boros Tamás ( Policy Solutions)

G. Fodor Gábor ( Századég Alapítvány)

A lista frissül...........

               Nem az a kérdés, hogy politikai haszontalanságot hajtottak végre a baloldaliak a Falus-Bokros „fogolycserével”. Nem is az, hogy Szigetvári Viktor belső téglaként titkos puccsot hajtott végre, majd a cserét követően pártja törvényszerűen (Együt-PM) kihátrált Bokros mellől. Nem, mert nyilván nem tégla. Sokkal inkább az a kérdés, hogy a sokat emlegetett mediatizált magyar politikai létre, milyen és mekkora hatással vannak a közvélemény-kutatások és a politikai tanácsadók. Igen, Szigetvári Viktor hivatalosan már politikus, így duplán érdekes a személye.

            Előre leszögezem, hogy nem Szigetvári Viktor ellen ragadtam meg a billentyűzetet, mert e sorok írója (is) tisztában van eddigi múltjával és az eredményeivel. Most sokkal inkább az az érdekes, hogy mennyire befolyásolta saját tanácsadói- és kampánygurui múltja az elhatározásában. Mert úgy hiszem, hogy befolyásolta. Hiszen saját bevallása szerint is ő kezdeményezte a tárgyalásokat Magyar Györggyel, Gyurcsány Ferenccel és Bokros Lajossal, erre pedig nyilvánvalóan a Nézőpont Intézet eredményei (is) ösztönözték.

            Most pedig, hogy tudjuk, hogy a Medián teljesen más támogatottsági mutatókat mért, érdekes lenne eljátszani a gondolattal, mi lett volna, ha korábban hozzák nyilvánosságra méréseiket? Maradt volna Falus, és a magas(abb) mutatók miatt Szigetváriék jól felpörgetik a kampányát? Igen, Biztos, hogy maradt volna, és most senkit sem érdekelne (ennyire) Bokros, a politikai verseny pedig zavartalanul folytatódhatna tovább.

            Mindenkit megnyugtatok azonban, hogy nem a magyar baloldal esett először a közvélemény-kutatások hatásának „csapdájába”. Az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában évtizede óta nincs olyan politikusi beszéd, amelyet ne a különböző, százával végzett közvélemény-kutatások után írnának meg, de nincs olyan választási kampány sem, ahol a legfontosabb témákat nem a hosszú fókuszcsoportos eredmények után szerkesztenének meg. Pont ennek a folyamatnak (is) a hatására nem lehetett amerikai elnök például Al Gore 2000-ben, akinek szó szerint megtiltották a tanácsadói, hogy részletesen beszéljen a választóinak a környezeti kihívásokról, mondván ez nem érdekli az embereket a felmérések szerint. Akármilyen távolinak is tűnik, a mostani helyzettel komoly korreláció van. Ennek a hosszú, a nyugati politikára évtizedek óta tartó folyamatnak láttuk most a magyarországi kivetülését.

          Igenis szükség van a politikai marketingre a kampányok felépítéséhez, de nem ilyen triviális módon. Hangsúlyozom, ez nem itt kezdődött és nem is nálunk fog véget érni. Ez egy hosszú, véget nem érő folyamat.

Mindenestre én nagyon megszerettem a közvélemény-kutatásokat.

Csepelre figyelni kell.

            Miért is? Mert a 2014-es országgyűlési, és kisebb részben a májusi Európai Parlamenti választás eredményei is jól mutatják, hogy a sokszor pejoratív értelemben használt „Vörös Csepel” kifejezés tartalma a jövőre nézve megkérdőjelezhető. A definíció alatt ugyanis nem csak a baloldali fellegvárként emlegetett kerületet értettük, de azt is, hogy a csepeli választópolgárok homogén társadalmi csoportot alkotva törvényszerűen egy politikai pártra tették, és fogják letenni a voksukat időtlen időkig.

            Ezt az állítást látszik megcáfolni egyrészt a 2014-es országgyűlési választási eredmény, melyből jól kirajzolódik, hogy a három nagy politikai erő,- ha a baloldali pártokat egynek vesszük-, ha (még) nem is egyenlő, de figyelemre méltó választási eredményeket ért el a kerületben. Másrészt ennél még izgalmasabb eredményt hozott az EP választás, ahol bár alacsony volt a választási részvétel, mégis a FIDESZ-KDNP 40 százalék feletti támogatottságától eltekintve, a külön listát állító baloldali pártok és a Jobbik között is viszonylag kiegyenlítetten oszlottak meg a kapott szavazatok.

        Természetesen egy vagy két demokratikus választás után még nem állapíthatunk meg prognosztizálható politikai-társadalmi tendenciákat, mindazonáltal a most következő önkormányzati választások utáni nagy kérdés az lesz, hogy folyamatban van-e a politikai pluralizáció a XXI. kerületben, és ha igen, miért? A kérdés megválaszolását persze az országos politika is befolyásolja majd. Ha igen lesz a válasz, akkor Budapest politikailag egyik legérdekesebb kerülete lehet a XXI. Ha nem, az is rengeteg kérdést vet fel a lokális politika természetét illetően.

           A politikai pártok számára ennél persze sokkal fontosabb, hogy stratégiai céljaik megvalósításában Csepel is kulcsfontosságú. A most bevezetett kettős többség elve alapján ugyanis az újonnan megalakuló fővárosi közgyűlésben csak úgy fogadhatnak el bármilyen javaslatot, ha a jelenlévő 33 képviselőből legalább 17 jóváhagyja, másrészt legalább annyi kerületi polgármester „igen” voksa is kell majd, amennyien Budapest összlakosságának minimum a felét - plusz egy embert – képviselnek. Így a kormánypártnak és baloldali összefogásnak is szignifikánsan felértékelődik a kerület polgármesteri címéért folytatott harc. De a Jobbik és az LMP további budapesti tervezgetését is nagymértékben befolyásolhatja, hogy milyen eredménnyel zárják csepeli önkormányzati választási kampányukat. Mindezek után szinte kézenfekvő, hogy részletesebben vizsgáljuk meg a polgármestereket állító pártok jelöltjeinek a politikai karakterét, illetve az imázsukat befolyásoló külső és belső hatásokat, és azt is, hogy milyen kampányeszközöket használnak stábjaik céljaik elérése érdekében.

          Az áprilisi eredmények után szinte sejteni lehetett, hogy a csepeli Fidesz a 2006 óta önkormányzati képviselő, és Németh Szilárdot kezdetek óta támogató jelenlegi alpolgármestert, Borbély Lénárdot indítja a polgármesteri címért. Borbély politikai imázs építése április óta folyamatosan és professzionálisan zajlik, az országosan megjelenő Demokratában is főszerepet kapott már, és az önkormányzati lapok is hónapok óta sokat foglalkoznak a megismertetésével.

            Előnyére válhat, a folyamatos médiában történő megjelenés, és az is, hogy kampányának fontos elemei közé tartoznak a személyes megismerések és a kitelepülések. A kampányeszközök között a lakossági fórumokat is preferálja, valószínűleg azért, hogy meggyőzze a polgárokat: megválasztása esetén az önkormányzat és a civil lakosság kapcsolata a részvételi demokráciára fog épülni.

           Ha csak a kampányeszközök szemszögéből közelítjük meg a csepeli Fidesz hadjáratát, akkor jelentős „fejlődést” hozott lokális szinten kampánykommunikációjukban az online politikai marketing megjelenése. A legnagyobb közösségi oldal kihasználása ugyanis korábban nem volt erőssége sem az alapszervezetnek, sem Német Szilárdnak, ellenben a Lénárd-stáb már felismerte benne a politikai hasznot. Fiatalsága, és az áprilisi kudarc öröksége (Szabó Szabolcs, az Összefogás jelöltje nyerte az egyéni országgyűlési mandátumot) ellenére, még így is az egyik legesélyesebb jelölt; ehhez azonban el kell hitetnie, hogy jobb polgármester lesz a baloldali Horváth Gyulánál.

           Horváth Gyula a csepeli egyesült baloldal polgármesterjelöltje, rutinos politikus. Már 1994-ben a csepeli képviselő-testület tagja volt. 2002-től 2010-ig Csepel alpolgármestere, és most azon 14 baloldali budapesti polgármesterjelöltek közé tartozik, akiket az „Összefogás” teljes mértékben támogat. Lokális kampányában fontos szerep jut csepeli identitásának, jól kommunikál online és közvetlenül is potenciális szavazóival, sőt országosan ismert baloldali politikusokkal is sikeresen kooperál célja elérése érdekében. Legutóbb Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök szólalt fel Horváth hitelessége mellett.

            A nemrég kialakult csepeli SZTK botrány – melyben ő is főszereplő – hatására kiadott politikai szórólapja jól reprezentálja, hogy stábja sikeresen használja ki a negatív kampány és politikai keretezés kettős kombinációját.

            Ellenben karaktere gyenge pontja, hogy a már korábban említett régi politikai karrierje miatt, ellenfelei könnyen ráfesthetik, hogy a „bukott és korrupt” csepeli baloldal „mintapéldája”.

            Kampánya folytatásában a sorozatos „politikai támogatás” miatt továbbra is számíthatunk baloldali „nagyágyúkra”, akár az MSZP-s elnök által megszervezett Csepeli Munkásotthoni programismertetésre is. Pro és kontra, Horváth így is az egyik legesélyesebb polgármesterjelöltje az Összefogásnak Budapesten, így nem is meglepő, hogy a baloldali pártok minden eszközzel kiállnak a személye mellett.

   Pákozdi József a Jobbik képviselőjelöltje nem először indul Csepelen polgármesterjelöltként. A kompenzációs listán 2010-ben az önkormányzatba bejutott Pákozdi, az elmúlt négy évben a csepeli képviselő-testület egyetlen Jobbikos tagja volt.

            Az idei országgyűlési választáson egyéni képviselőként induló Lehmann Viktor 17,8 százalékos eredménye viszont magasra tette a lécet Csepelen. A tavaszi aktív és hatékony csepeli Jobbikos kampány után a mostani aktívként semmiképp, kevésbé láthatónak viszont annál inkább jellemezhető. Hogy ez fiskális okokra, vagy más szervezeti változásokra vezethető vissza azt nem tudjuk. Mindenesetre az eddigi kevés megjelenés ellenére még így is maradt erejük, hogy szórólapon hirdessék Pákozdi önkormányzati programját.

            Emellett az viszont nyilvánvaló, hogy egy jóval korábban megköttetett politikai alku áll annak háttérében, hogy a már valamennyire megismert budapesti alelnök helyett újra a „rangidős” politikus indulhat a polgármesteri címért. Lehmann kiugró áprilisi eredménye kapcsán egyébként érdemes megemlíteni, hogy a lakóhelyéhez közel eső szavazókörben kiemelten jól szerepelt a Jobbik listán és egyéniben. Nem bizonyított a korreláció, de azért elgondolkodtató.

            Mindenesetre a fővárosi Jobbik vezetés igazán csak akkor lehet elégedett, ha Pákozdinak sikerül megközelíteni négy évvel ezelőtti 10 százalékos eredményét, mert ha nem, könnyen lehet, hogy 5 év múlva már Lehmann Viktor lesz az illetékes polgármesterjelöltjük a kerületben.

  Az LMP – 4K koalíció Tenk Andrást indítja a polgármesteri címért. Azt a Tenk Andrást, aki 2010 óta önkormányzati képviselő, és aki az idei parlamenti választásokon az LMP 17. választókerületi képviselőjelöltje volt.

            Ha a Jobbik és Pákozdi eddigi hadjáratát visszafogottnak neveztem, ugyanez elmondható az LMP - 4K koalícióról is. Mindezidáig. A Tenk-stáb ugyanis érdemi szinten is elkezdte a kampányolást, az elmúlt hetekben a Kossuth Lajos utcán kiragasztott szórólapjaik után csapata elkezdte bővíteni kampányeszközeik arzenálját. E hét első napján Schiffer András LMP társelnök tartott lakossági fórumot, megjelentek a Görgey Artúr téren is, és Tenk András önkormányzati programot hirdetett.

Mégis felvetődik a kérdés, honnan remélhet voksokat az LMP - 4k Csepelen? Tenk áprilisi legjobb eredményét a 15. választókörzetben érte el, de összességében a Szent István úti Királyerdei részeken teljesített kiemelkedően, így valószínű, hogy verseny vége felé ismét erre a környékre összpontosítanak majd. Így Tenk és az LMP saját feladata, hogy stabilizálja biztos szavazóit Csepel e részén.

Főképp a Fideszes Borbély, de a másik három polgármesterjelölt imázsának a felépítése is jól tükrözi a lokális politikára is egyre inkább jellemző professzionalizálódó kampányolást, emellett a csepeli önkormányzati választás a politikai perszonalizáció magyarországi megerősödését is jól példázza.

 DanielDzsi

Forrás:

https://www.facebook.com/borbely.lenard.fidesz?fref=ts

https://www.facebook.com/pages/Horv%C3%A1th-Gyula-Csepel/694328140647910?fref=ts

https://www.facebook.com/pages/Lehet-M%C3%A1s-Csepel/204500226307104?fref=ts

https://www.facebook.com/pakozdi.jozsef?fref=ts

https://www.facebook.com/viktor.lehmann.jobbik?fref=ts

http://www.hgyula.hu/

http://hvg.hu/itthon/20140605_Bevezetne_a_Fidesz_a_kettos_tobbseg_elvet/

http://civilhetes.net/belfold/eldontotte-budapest-jovojet-az-alkotmanybirosag

http://www.valasztasirendszer.hu/?p=1942857

valasztas.hu

http://www.valasztasirendszer.hu/?p=1942888

Az idő fogytán, a skótoknak csütörtökön dönteniük kell

            Nagy meglepetést okozhatnak a világon – így Magyarországon is – a múlt heti közvélemény-kutatási adatok a skót „függetlenségi” népszavazással kapcsolatban. Az eredmények alapján a függetlenedni „kívánók” majdnem ledolgozták a másfél hónappal ezelőtti 22 százalékpontos hátrányukat. Az egy héttel ezelőtti eredmények után, az utolsó felmérés adatai a „maradni” kívánók győzelmét prognosztizálja, de az elszakadni akaró erők is bizakodhatnak.

Mivel magyarázható az egyik oldal előretörése, míg a másik oldal elbizonytalanodása? – tehetjük fel a kérdést jogosan. Kezdjük ott a vizsgálódásunkat, hogy megértsük, milyen politikai erők állnak szemben egymással, és melyek azok az ügyek/témák, amelyekre építették kampányukat. Kik képviselték ezeket a politikai erőket, és hol csaptak össze a politikai mezőben? Ha ezeket már tudjuk, rátérhetünk arra, hogy miért lett ennyire kiegyenlített a verseny a kampány végére. Az elemzés átláthatósága kedvéért önkényesen elneveztem a két blokkot. Azokat a politikai erőket, akik továbbra is az Egyesült Királyság részének szeretnék látni Skóciát unionistáknak, a függetlenségi pártiakat pedig szuverenistáknak hívom.

            Először analizáljuk azokat a politikai szereplőket, akik amellett érvelnek, hogy Skócia továbbra is az Egyesült Királyságban maradjon. Azok a politikai szereplők, akik a függetlenség ellen, a maradás mellett kampányolnak, sokszínű politikai közösséget alkotnak. A Skót Munkáspárt például állításuk szerint főként a britek iránti szolidaritás miatt ellenzik az elszakadást. A liberális demokraták a föderalizmusban látják Skócia jövőjét, ezért utasítják el a függetlenség gondolatát. Az unionista – konzervatív pártok pedig amellett érvelnek, hogy Skócia csakis akkor tarthatja meg nemzetközi politikai befolyását, ha továbbra is az Egyesült Királyság része marad.

Better Together

            A Better Togethert 2012. június 25-én alapították az edinburghi Napier Egyetemen azzal a céllal, hogy összefogja azokat a pártokat és mozgalmakat, amelyek továbbra is az Egyesült Királyságban szeretnék tartani Skóciát. Bár Edinburghban alakult, székhelye Glasgowban van. Innen irányítja az egységes kampányt az a Blair McDougall, aki korábban Barack Obama online kampánystábjának is a tagja volt, de előtte a Skót Munkáspárt aktivistájaként is dolgozott. A már korábban említtet pártok mellet mozgalmak, és civil szervezetek is részesei ennek a szövetségnek, mint például a Devo Plus jobbközép politikai agytröszt, vagy Conservative Friends of the Union.

A szövetség honlapja szerint:

            „Szenvedélyesen hiszünk abban, hogy a legjobb választás jövőnk szempontjából az, hogy megmaradunk erős és büszke nemzetnek, mialatt részesülünk azokból az előnyökből, biztonságból és lehetőségekből, amit az ad, hogy az Egyesült Királyság részesei vagyunk”.

            A BT főképp a „jólét” és a nemzetközi politikai befolyás köré építette üzeneteit. Állításuk szerint egyrészt azért is „butaság” lenne elhagyni Nagy-Britanniát, mert Skócia nagyon sokat profitál a két ország társadalmi – politikai szimbiózisából. Másrészt állítják, hogy a font sterling, az erős belső fogyasztás, és a brit cégek jelenléte miatt élnek olyan jól skót „honfitársaik, ahogy. A gazdasági prosperitás korának viszont vége szakadhat Skócia önállósodásával. Miért? Azért, mert London és a skót unionisták szerint, a csaknem 5 milliós független Skócia sérülékeny és kicsi, nyitott gazdasággá zsugorodna össze, kiszolgáltatva a nemzetközi befektetők szeszélyes döntéseinek. Ezért tartják „halálos öngyilkosságnak” a függetlenedést.

Csak velünk vagytok erősek

            Kampányuk során arra is apelláltak, hogy a függetlenedés nemcsak a mikrogazdasági okok miatt meggondolatlanság, de maga után vonná az Európai Unióból való azonnali kilépést is. Emiatt az EU-s források megszűnése szintén súlyosan érintené a skót pénzügyi szektort, de a kilépés a migrációs folyamatokra is negatívan hatna. Úgy vélik, a függetlenség következményei közé tartozna az is, hogy Skócia eltűnne a „nagy sakktábláról”, a globális politikai életben is megszűnne a befolyása. Nem csak az Európai Unióval, de a NATO-val, és a WTO-val is újra kellene kezdeni a tárgyalásokat, és a G8-ból is kiesnének, ami nagyban csökkentené az esetleges skót állam jelentőségét – vélik ezen az oldalon.

            Ezeknek az üzeneteknek az adagolásában és szuggerálásában, kezdetben fontos szerep jutott David Cameronnak. A 2012-es Edinburghi beszéde után, amelyben azt állította, hogy a skótok felének van angol gyökere is, nem aratott nagy sikert, még a skót unionisták körében sem. Így az ő személye háttérbe szorult, sebezhetővé vált, amit később Alex Salmond sikeresen kihasznált – erről azonban egy kicsit később. Cameron eladhatatlanná vált, helyette viszont találtak egy korábbi kormányfőt, Gordon Brown személyében.

            A skót származású Brown 2007-2010 között az Egyesült Királyság miniszterelnöke volt, így a Better Together szemében ő lett az unió melletti legjobb „kampányarc” megtestesítője. Na ugye, hol itt az „elnyomás”? – vághattak vissza ellenfeleiknek. Vele a BT egy olyan stratégiára váltott, ahol már megjelentek a Londont és David Cameront kritizáló üzenetek is. Brown többször utalt arra, hogy London is hibás abban, hogy a kampány már –már szinte „háborús ellenségeskedéssé válik, ami viszont szerinte nem az unionisták érdekeit szolgálta. Számos alkalommal szólította fel Cameront, hogy vegyen részt egy televíziós vitában Alex Salmonddal, ne futamodjon meg, mert ez a szuverenisták malmára hajthatja a szavazatokat.

                                              Gordon Brown éppen a NEM-ek fontosságáról beszel

Ezeket a mondatokat Brown 2014 júniusában mondta, ekkor már David Cameron kétszer is visszautasította Alex Salmond televíziós vitára való invitálását, és ezzel lehet, hogy az unionisták – és saját politikai karrierjében is nagy hibát követett el.

A szuverenisták kampányüzenetei

            Az előbb röviden összefoglaltuk, hogy milyen kognitív és emocionális érvekkel szerették volna megnyerni a skót polgárok támogatását az unionisták. Most nézzük át, hogy Alex Salmondék milyen témákra helyezték a hangsúlyt, miképpen érveltek a függetlenség mellett, és mi lett az annyira vágyott televíziós vitájával. Előbb azonban ismertessük, hogy milyen politikai erők tartoznak ebbe a közösségbe. Az unionistákhoz hasonlóan a skót függetlenségiek is plurális politikai közösséget alkotnak. A politikai pártok közül kiemelkedik a Skót Nemzeti Párt, de említésre méltó, hogy a Skót Zöld Párt is függetlenség párti; mozgalmi szinten pedig megemlíthetjük a Nők a Függetlenségért nevű feminista mozgalmat is. Azért, hogy a London támogatását is élvező unionistákkal egyenrangú erővé váljanak, egyesítették erőiket a függetlenségért küzdő Yes Scotland kampányban.

            A függetlenségi YES kampány egyik fő üzenete az, hogy Skóciának nem felel meg a jelenlegi brit politikai rendszer. A szuverenisták szerint Skócia függetlenné válása után, azonnal hozzá kell látni kiépíteni saját demokratikus politikai intézményeiket és politikai rendszerüket. Leginkább azt sérelmezik, hogy szerintük a skótok nincsenek eléggé képviselve a Westminsterben. A szokásjogon alapuló íratlan alkotmányt elfogadhatatlannak tartják, és a Lordok Házával sincsenek megelégedve. Miért? Salmondék szerint a Lordok Háza nem demokratikus, mert nem közvetlenül a polgárok választják meg. Ezért a függetlenség megszerzése után megszüntetnék a felsőházat, vagy esetleg egy demokratikusan megválasztott második kamarát hoznának létre. Ez egyébként kissé ellentmondásos, mert a mostani skót parlament (Holyrood) egykamarás, tehát semmit sem kellene megszüntetni. Természetesen nem csak erre alapozzák a Londontól való elszakadás szükségességét.

                                           Nicola Sturgeon és Alex Salmond éppen IGENRE buzdít

            Azt tervezik, hogy a már sokat emlegetett Északi-tenger közelében lévő hatalmas olaj és gázbevételekből fedeznék a fiatal állam költségvetésének jelentős részét. Ebben van is ráció, hiszen ha Edinburgh felügyelete alá tartoznának ezek a területek, a függetlenség kikiáltása után, a világ hatodik leggazdagabb országává válhatna. A skót kormány azt is nagyon jól tudja, hogy ehhez bizony fejlett technológia kell. A skót kabinet tervei szerint amerikai cégekkel kooperálva képzelik el a kitermelést megkezdését. A fiskális témák napirenden tartása mellet az szuverenisták nagy hangsúlyt fektettek a szociális kérdésekre is.  A Skócia Jövője című 368 oldalas tanulmányukban részletesen kifejtik, ha saját belügyminisztériumuk lenne, radikálisan átalakítanák a jelenlegi migrációs politikát. Nem szigorítanák, ahogy előre gondolnánk, éppen ellenkezőleg. Állításuk szerint ugyanis London „direkt” elszívja előlük a „jó munkaerőt”, így munkavállalók és a letelepedők szellemi és gazdasági hasznából elsősorban csak Anglia profitál, ami gyorsan megváltozna, ha ők győzedelmeskednének szeptember 18-án. Salmondék ugyanis azt tervezik, hogy a jelenleginél sokkal inkább megkönnyítenék a letelepedési és munkavállalási feltételeket, hogy az új állam képes legyen felvenni a versenyt a globális „agyelszívásban”.

Ezek az ügyek/témák voltak a két oldal leginkább hangoztatott érvei, de persze számos más kérdés is napirenden volt. Ezeknek az értékelésére az elemzés korlátozottsága miatt nincs idő, de természetesen érdemes lenne részletesebben is megvizsgálni mindegyiket egyenként. Térjünk most vissza a kampány további menetéhez. Mint említettem, Alex Salmond 2014. februárjában másodjára is televíziós vitára hívta ki David Cameront, akivel 2013-ban korábban már szerette volna megmérettetni magát, ám akkor kérése visszautasításra talált. Salmond, aki tudta Cameronról, hogy ismét elutasítja, ellenfeléről gúnyosan megjegyezte, „hát mit fognak a népek mondani Skóciában; csak nem azt, hogy megijedt”. És valóban, politikai logikával nézve felfoghatatlan, hogy miért nem állt ki az „angol nagyágyú” a „skót dudás” elé.  De a televíziós vita nem maradhatott el, pontosabban a televíziós viták nem maradhattak el. Az két oldal első megmérettetése 2014. augusztus 5-én került sor. Salmond vitapartnere a brit munkáspárti Alistair Darling volt. A több mint kétórás interaktív vitában, ahol a nézők is kérdezhettek a politikusoktól, a 4 milliós Skócia, 1,4 millió polgára követte élőben az eseményeket. Szó esett az említett társadalmi és gazdasági ügyekről, de Skócia jövőbeli politikai berendezkedésről is. Bár Alex Salmond régóta várta, hogy bebizonyíthassa igazát, a TV nézők szerint jócskán alulmaradt Darlinggal szemben. A legnagyobb brit lapok közül a The Herald, a The Times, és Scottish Daily Mail szerint is a vitát Darling nyerte. Sőt a  Scotsman and The Scottish Sun szerint is a vita inkább kiegyenlített volt. Hogy tovább tetőzzük a sort, még az Edinburgh News olvasóinak a véleménye is az volt, hogy Darling nyerte a vitát 38.1%-al, míg Salmond egy kicsivel lemaradva 37.1%-ot szavazatot kapott. Mindezek után, az unionistáknak és a közvéleménynek nyilvánvaló volt, hogy a meccsnek már vége.  Tudhatták volna, hogy a politika nem az a műfaj, a java még csak ezután következett.

A visszavágó

            Az olyan régi demokratikus politikai kultúrával rendelkező országban, mint Nagy –Britannia nem elégednek meg egy vitával. A Salmond – Darling vita második felvonását augusztus 25-én tartották. A második függetlenségi vitában Salmond tanult a hibáiból, meggyőzőbb lett, és érvelései is jobban hatottak a nézőkre. A The Guardian által készített közvélemény kutatások alapján a megkérdezettek 71%-a Salmondot látta győztesnek, míg csupán 29%-a érezte a brit munkáspártit a vita nyertesének. Ez lehetett az a pont, ahol a Yes kampány új erőre kapott, és ettől kezdve a verseny valóban kiéleződött a szavazatokért.

                                                       Alex Salmond és Alistair Darling

A harmadik menet

            A harmadik, főleg pénzügyi, gazdasági és szociális kérdésekről szóló televíziós vitában a Better Togethert Douglas Alexander, míg a kormányt a miniszterelnök – helyettes Nicola Sturgeon képviselte. A harmadik ütközet sokkal inkább a racionális érvekről, mintsem az érzelmi nyomásgyakorlásról szólt. Ismét szóba került az ország jövőbeli finanszírozása, a szociális változások, a skót parlament jogköre, de a nukleáris energia szerepére is kitértek. A sajtó kiegyenlítettnek látta az „összecsapást”, így Sturgeon „jó szereplése” is hozzájárulhatott ahhoz, hogy végén legyen miért izgulnunk a most csütörtöki„függetlenségi népszavazással” kapcsolatban.

            A legújabb 1000 főt megkérdező közvélemény - kutatás alapján 51 százalékkal vezetnek a maradni kívánók, de a függetlenségiek 49 százalékos támogatottsága is jelzi, hogy szeptember 18-án bármi megtörténhet. Egy biztos, három nap múlva a skótok döntenek, és az elemzés tovább folytatódik.

Forrás:

http://www.edinburghnews.scotsman.com/news/scottish-independence-en-readers-split-on-debate-1-3500421

http://www.dailymail.co.uk/news/article-2652804/Brown-attack-Scottish-vote-Salmond-embarrassing-flag-stunt-UK-government-patronising.html

http://www.scotsman.com/news/politics/top-stories/scottish-independence-no-lead-in-survation-poll-1-3537639

http://www.bbc.com/news/uk-scotland-26085308

Jamie Maxwell and David Torrance: A Guide for Voters

http://www.scotland.gov.uk/Resource/0043/00439021.pdf

http://blogs.spectator.co.uk/alex-massie/2013/03/david-cameron-wont-debate-alex-salmond-because-televised-debates-are-for-losers/

http://www.bbc.com/news/uk-28670019

http://www.theguardian.com/politics/video/2014/aug/06/alistair-darling-alex-salmond-scottish-independence-debate-video-highlights

http://www.telegraph.co.uk/news/uknews/scottish-independence/11045624/Scottish-independence-referendum-poll-the-latest-tracker.html

http://www.scotsman.com/news/politics/top-stories/scottish-independence-no-lead-in-survation-poll-1-3537639

http://www.bbc.com/news/uk-scotland-28649354

http://www.dailymail.co.uk/news/article-2652804/Brown-attack-Scottish-vote-Salmond-embarrassing-flag-stunt-UK-government-patronising.html