Nem az a kérdés, hogy politikai haszontalanságot hajtottak végre a baloldaliak a Falus-Bokros „fogolycserével”. Nem is az, hogy Szigetvári Viktor belső téglaként titkos puccsot hajtott végre, majd a cserét követően pártja törvényszerűen (Együt-PM) kihátrált Bokros mellől. Nem, mert nyilván nem tégla. Sokkal inkább az a kérdés, hogy a sokat emlegetett mediatizált magyar politikai létre, milyen és mekkora hatással vannak a közvélemény-kutatások és a politikai tanácsadók. Igen, Szigetvári Viktor hivatalosan már politikus, így duplán érdekes a személye.

            Előre leszögezem, hogy nem Szigetvári Viktor ellen ragadtam meg a billentyűzetet, mert e sorok írója (is) tisztában van eddigi múltjával és az eredményeivel. Most sokkal inkább az az érdekes, hogy mennyire befolyásolta saját tanácsadói- és kampánygurui múltja az elhatározásában. Mert úgy hiszem, hogy befolyásolta. Hiszen saját bevallása szerint is ő kezdeményezte a tárgyalásokat Magyar Györggyel, Gyurcsány Ferenccel és Bokros Lajossal, erre pedig nyilvánvalóan a Nézőpont Intézet eredményei (is) ösztönözték.

            Most pedig, hogy tudjuk, hogy a Medián teljesen más támogatottsági mutatókat mért, érdekes lenne eljátszani a gondolattal, mi lett volna, ha korábban hozzák nyilvánosságra méréseiket? Maradt volna Falus, és a magas(abb) mutatók miatt Szigetváriék jól felpörgetik a kampányát? Igen, Biztos, hogy maradt volna, és most senkit sem érdekelne (ennyire) Bokros, a politikai verseny pedig zavartalanul folytatódhatna tovább.

            Mindenkit megnyugtatok azonban, hogy nem a magyar baloldal esett először a közvélemény-kutatások hatásának „csapdájába”. Az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában évtizede óta nincs olyan politikusi beszéd, amelyet ne a különböző, százával végzett közvélemény-kutatások után írnának meg, de nincs olyan választási kampány sem, ahol a legfontosabb témákat nem a hosszú fókuszcsoportos eredmények után szerkesztenének meg. Pont ennek a folyamatnak (is) a hatására nem lehetett amerikai elnök például Al Gore 2000-ben, akinek szó szerint megtiltották a tanácsadói, hogy részletesen beszéljen a választóinak a környezeti kihívásokról, mondván ez nem érdekli az embereket a felmérések szerint. Akármilyen távolinak is tűnik, a mostani helyzettel komoly korreláció van. Ennek a hosszú, a nyugati politikára évtizedek óta tartó folyamatnak láttuk most a magyarországi kivetülését.

          Igenis szükség van a politikai marketingre a kampányok felépítéséhez, de nem ilyen triviális módon. Hangsúlyozom, ez nem itt kezdődött és nem is nálunk fog véget érni. Ez egy hosszú, véget nem érő folyamat.

Mindenestre én nagyon megszerettem a közvélemény-kutatásokat.